Lovaglás 10 év után újra

10 éve nem ültem nyeregben. Nagyon hiányzott ez nekem, de mindig féltem. Most is féltem, hacsak arra gondolok, hogy nemsokára megyünk a lovardába. Hasgörcs, szédülés, gyengeségérzet.

Már akkor teljesen rosszul lettem, mikor felhívtam telefonon Gyuribácsit, hogy bejelentkezzek nála. Nem is reméltem, hogy emlékezzen rám, hisz nagyon sok növendéke van. De egész nap remegtem utána, pedig kedves volt, és ugyanolyan, mint régen.

Izgultam mindig is, amióta lovagolni járok, de amint felültem a lóra, elmúlt minden panasz, és éreztem, hogy  a helyemen vagyok. Nos, eltlet 10 év már, és ahogy öregszem, egyre jobban bennem van a félelemérzet, mert rájöttem (sajnos) hogy nekem bajom is eshet. De mivel most a jóbarátom születésnapja alkalmából elkövetett meglepetés van, ezért gondoltam, ha már itt járunk, akkor én is lóra ülök.

Osztályba mentem, Gyuribácsi mondta, hogy emlékszik rám arcról, és akkor elmeséltem, hogy kikkel voltunk itt, és nagyjából be tudta lőni a korszakot. Zorba nevű lóra ültetett, aki nagyon hasonlított stílusban régi kedvenceimhez Frédire és Tekergőre.

Most is úgy volt, ahogy lenni szokott, felültem, és mintha hazaértem volna. Osztály élére lettem állítva, és még vágtáztam is. Meg lettem dícsérve, hogy nem felejtettem sokat, és egyszer sem lettem kijavítva abban amit és ahogy csináltam. Büszke voltam és boldog. A vágtázás meg egyszerűen maga volt a csoda :)

Amikor leszálltam, azt mondtam, hogy már tudom mi hiányzott az életemből.

Még, még még!!!!