Napi boldogság - Hímezés hámozás

Idén a barátainkkal részt veszünk "Nagy Voltversenyen".
Egyik előzetes feladat egy dekorálható pólóra Volt logó hímzés minimum 10x10 -es méretben.

Nekem ilyenen lett :)


Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Volt karszalag gyűjtemény

Idén lesz 8. éve, hogy zsinórban járunk Voltra! A bizonyítékokat előszedtem.

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Volt fesztivál köröm design

Édes készülődés. Mikor díszbe öltözteted a szíved a várva-várt eseményre....imádom! Ahogy a Volt Fesztivál ihlette körmeim is. 

Rájöttem, szeretek robotot festeni, főleg olyat, akinek ekkora szíve van ;) ésés mindjárt Volt!!!!!!

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Lista, lista hátán és csodafésű

Bizony, mindenhol csak listák, miket kell kivégezni a hétvégéig..Már alig kell párat aludni és VOLT!

Megérkezett a csodafésűűűm is a mai szent napon!

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Ákos koncert@ A Mi Velencénk fesztivál - 2015.06.18.

Feltölés hamarosan.

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Készülünk a Voltra

A fesztiválig minden napunk be van osztví, ma a Dechatlonba mentünk el táskát nézni, olyat szerettünk volna venni, ami gurul, hátra is felvehető és naaagy. Hát találtunk, de sokalltuk, így maradt a sufnituning ;))

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Ákos koncert, megint

Igen, Ma Ákos koncerten voltunk a Mi Velencénk fesztiválon! Beszámoló itt. Ért egy nagyon jó élmény, a koncerten túl. Szokásomhoz híven, felszabadultan táncolok énekelek, bulizok, ahogy tőlem kitelik. A koncert után Dj Doninique Depeche Mode számokkal folytatta a bulit, így elmentünk táncolni. Odajött hozzám egy lány, és azt mondta, hogy "ezen az estén te bulizol a legjobban, látszik, hogy mennyire jól érzed magad, így tovább!"

Hiszek a pozitív visszacsatolásban és hiszek abban is, ha ad az ember vissza is kapja a kedves gesztusokat. Az univerzum igazságos!

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Quimby@Budapest Park - 2015.05.31

Már nagyon régóta hegyeztük magunkat erre a koncertre, tavaly ilyenkor a gyereknapi zsúr pont a Törölközőnapra esett. Idén ahhoz képest pár napot várni kellett, de nagy duzzogva kibírtuk, és boldogan vettük a Budapest Park felé az irányt délután.

Kép forrása: Itt

Az időjárás kegyes volt hozzánk, egész nap borult idő volt, de délutánra csodálatosan tiszta és kék lett az égbolt, minden csapadék felszáradt. Valahol éreztem, hogy a mai nap boldogságát semmi sem húzhatja keresztül. Annak ellenére, hogy pár barátom lemondta a ma esti megjelenését, mély levegőt vége és elhatározva, hogy ma minden "szupiszuper", átadtam magam a fesztivál hangulatnak. Mert igen, a Parkban fesztivál hangulat uralkodik. Mindenhol emberek ülnek, isznak, beszélgetnek, a háttérben felcsendült az előzenekar.

Aki még résen volt 999 forintért juthatott hozzá az elővételes jegyekhez, ami a tavalyi ingyenes koncerthez képest elég nagy drágulás, de Quimby koncertjegy viszonylatban nagyon is barátságosnak mondható ár. Mi résen voltunk, természetesen. Sőt a rajtammaradt plusz belépőt 3 perc alatt sikerült eladnom a kasszánál a teljes árú jegyre váró rajongónak. Legalább neki is jó napja volt. (Aranyos volt, mert mikor felkínáltam neki a lehetőséget, rögvest megkérdezte : "ugye nem versz át?!" Többféle válasz lehetősége végigfutott az agyamon, mint pl. : "de ha át akarnálak verni se mondanám meg" "dehogynem én átverlek" meg ilyesmik. Egy mosoly mellett csak ennyit tudott mondani az őszinte gyermeki énem: "Dehát én olyan becsületes vagyok!". Ami történetesen igaz is, de ő ezt nem tudhatja. Végül megvette, és bejutott, tehát igazam volt  a becsületemet illetően.

A magukat alternative / indie / electronic / experimental / folky-walky /spirit-pop zenekarnak titulált Manoya nyitotta a koncertet. Kellmes hangulatot teremtettek, nekem háttérzenének teljesen megfeleltek, míg beszereztük akciós koktéljainkat és megtaláltuk a helyünket, ahol a koncerten leszünk.

Idén is jó sokan összegyűltünk, nagyon nagy szeretet áradt a közönségből és a zenekarból is. Már hiányzott a Quimby feeling, szerencsére sok olyan dal volt, amit Livius énekelt, számomra mindig ezek a legkedvesebbek, a Magam adommal az élen.

Összességében jól éreztük magunkat, a fiúk hozták a szokásos színvonalat, ami nagyon vicces volt, a végén a visszatapsos számok után (már mondhatni szokásukhoz híven) a Stand by me-re vonultak és pakoltak le. A közönség meg nem moccant, figyelte az eseményeket és a refrént mindenki egy emberként énekelte.

--------------------------------------------------------------------

További Quimby beszámolók:

Quimby@Volt fesztivál 2014.07.02.

Quimby@Kultkikötő, Balatonföldvár 2014.07.18

Quimby@Akvárium 2014.11.21.

További koncertélmények

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Gyereknapi Quimby

Éljen éljen, hegyeztük már magunkat egy ideje erre. Nagyon klassz volt! Beszámolás itt. Láttunk unikornisholdatfelhőkkel!

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Faházfoglalás Voltra

Minden évben foglalunk faházat, (immáron 8 éve) és idén se volt másképp. Minden évben van valami izgalomfaktor, de most is megoldottuk. Volt, jövünk!!!!!!  (a faházak idéén 30 mp alatt fogytak el...egyre durvább)

Kövesd a Ne ess pánikba blogot a Facebookon is!

Ákos koncert@SZIN 2007.08.26.

Régebbi írásom, első publikálási szárnypróbálhgatásom az Ifinet-nek köszönhetem. Gondoltam itt is megjelenítem, elvégre koncepcióba vág ;) A cikk 2007-es, a múlt keze elnyúl a jelenbe

Vegyük számba a különbségeket. A motíváció minden esetben az, hogy az ember a pénzéért szeretne egy felejthetetlen koncertélményben részt venni. Namost, igen, ezt meg kell fizetni és nem csak a koncertélményt, hanem a szervezettséget is.

Itt Szegeden, minden volt, csak éppen megszervezett bejutás nem. Magára a fesztivál területére, ugye akkor léphet be a kedves látogató, ha kap karszalagot. De ez az elhanyagolható apróság koránsem volt annyira egyszerű, mint amennyire azt elképzeltük. Igaz a kezdés előtt már ott voltunk 4 órával, de ez mit sem számított, mert akkora tömeget dagasztottak fel a lassú beengedéssel, hogy mozdulni nem lehetett. Se annak, aki előrelátó módon interneten vagy más módon megvette a jegyét és csak karszalagra kellett váltani, se annak, aki mint dolgozó vett részt a fesztivál munkálataiban és se azok, akik jegyet szerettek volna menni, vagy éppen sátorral beköltözni. Mindenki csak tömörült,egy kupacban, átláthatatlan sorokban. Ilyen tömeget még a sportszigetes Slipknot koncerten se éltem meg. Hozzá kell tenni, hogy a várakozók türelmesen viselték azt, hogy néha egy egy könyök fél órákat a gyomorszájukban pihent, vagy azt hogy a sok izzadt test egymásnak paszírozódott. Minden elismerésem a nyugodt fesztivállátogatóké. Miután egy biztiőr kerítésen bejutottunk, végre beválthattuk a jegyeinket. Szóval a bejutást sikerült cirka másfél óra alatt letudni, de lehet volt az több is. Ha Ákos brigádjának szervezésében áll egy koncert, ott a bejutás is gördülékeny. 

A fesztiválokhoz képest, rekordlassúsággal tudtunk italhoz jutni, de még szerencse, hogy sikerült laposüvegben becsempészni egy kis pálinkát. Igaz majdnem lebuktunk a beengedő kapunál, mert lássunk csodát, fémdetektorral kutatták át az embereket. De nálunk már feladták a küzdelmet, ha jól sejtem beleuntak a sok acélbetétes bakancsba és szegecses övbe.

A koncert, mint mindenhol itt is a szokásos módon akart kezdődni. Függöny, sötét, intro, Gépszabadság. De jelen esetben a tracklist így alakult: Gépszabadság, Angyali szerető, Anygali szerető, Angyali Szerető, Gépszabadság Angyali szerető, és a többi. Ez az érdekes fordulat némi magyarázatot követel. Eddigi Ákos koncertjeim során egy darab technikai bukfencet nem tapasztaltam, itt most volt. Meg is lepődtünk. Már az első számban, többször bereccsent a mikrofon, néztünk is össze, hogy itt fejek fognak hullani. Angyali szeretőt a fenn említett módon, egymás után háromszor futottak neki, de mindig elszállt a cucc.
Aztán Ákos bekonferálta a 15perces szünetet, mert az egész mindenséget új keverőpultra kellett áthelyezni. Későbbi VIVA-s nyilatkozatából kiderült, (ahol Nine Inch Nails-es pólóban feszített) hogy a kábelek eltörtek, mert egész nap kamionok furikáztak keresztül rajtuk.
Minden elismerés a technikusoké, akik pillanatok (na jó, percek) alatt megoldották a fennakadást, és így újrakezdte Ákos bácsi az egész műsorát.

Mondhatni nagyon jól jártunk, mert a hangulat nem volt fogható egyik koncerthez sem. Bevallom, mikor először szállt el minden, Ákos nagy dühösen levonult, komolyan azt hittem, hogy csomagol és hazamegy. De kijött, és megpróbálta újra, meg újra meg újra, majd az egészet előröl:)
Mindemellett, szokásához híven az égi hatásokkal is tarkította a koncertjét, az eső természetesen eleredt, és gyönyörű fényhatásoknak lehettünk szemtanúi a villámoknak köszönhetően.

Mindenesetre, minden Ákos koncert élményszámba megy, egyik a tökéletessége, másik meg az apró intermezzoknak köszönhetően.

Időutazás vége. Már csak egy kérdés van...mikor megyünk újra Ákos koncertre???
Aréna koncert 2014 beszámoló itt.

További koncertbeszámolók itt.
Kövesd a Ne ess pánikba blogot a Facebookon is!

Quimby@Akvárium 2014.11.21.

Mikor megérkeztünk az Akváriumba, már hömpölygött a tömeg. Ma cselesebbek voltunk, Az előző Akváriumos Quimby koncerten úgy jártunk, hogy még nagyban az előtérben iszogattunk, a kiírt kezdésig mérg fél óra volt, egyszercsak halljuk, hogy elkezdi a zenekar. És nem beállás volt. Mindenki elkezdett rohanni lefele a Nagyhallba...

Mivel most cselesebbek voltunk, időben megérkeztünk, kabátokat leadtuk, és kényelmesen lementünk a koncertterembe. Ittunk fejenként egy Jagert, a szívroham után, hogy 920 HUF volt egy darab, örülni próbáltunk, hogy legalább megfelelően be volt hűtve. Még 30 perc volt a koncertig, megpróbáltunk egy helyet találni magunknak, ahol jól lehet majd táncolni. Már majdnem tele volt a nézőtér, félelmetes volt, ahogy pár pillanat alatt megtelt a terem, és se ki, se be. Éppen hogy a saját helyünkön állva tudtunk maradni. Kiemntem a mosdóba a koncert alatt, és alig bírtam kijutni, utána meg alig vissza. Mindenhol emberek, még a lépcsőn is álltak. Az Akvárium honlapja szerint a Nagyhallba 1500 fő fér..hát ha most csk ennyien voltak, akkor az is túl sok...

A koncert jó volt, megfelelő arányban voltak régi és új számok (ez alatt azt értem, hogy sok régi, és szerencsére kevés új, de az újak közül is a jobbak: Senki se menekül, Leszek ma én a tiéd...) Liviust még mindig nagyon szeretjük, volt Cuba Lunatica, Magam Adom és a Fekete Lamour is!

A kivetítőn zseniálisak voltak az animációk, teljesen új hangulatot teremtettek a koncertnek. Igaz a múltkori Balatonföldvári koncert után elhatároztam, hogy ezentúl CSAK közelről szeretnék Quimby koncerten résztvenni, ennek ellére most is jót táncoltunk és énekeltünk. De rengtegen voltak, és ez erősen a szórakozás rovására ment.Azért remek Napi boldogság volt!

További koncertbeszámolók itt.
Kövesd a Ne ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Nagy családi összeröff és Quimby

Nagymamám összetrombitálta a famíliát, kertiparti náluk. Majdnem mindenki ott volt, aki a szűk család része, sőt másik nagyim is meg lett hívva. Jól mulattunk, nagyon finomakat ettünk, és mindenki örült  a másiknak.

Ha mindez nem lett volna elég, elmentünk  ma a Budapest Parkba, Quimby évadzáró koncertre, ami szintén, mint mindig remekül sikerült!

Napi boldogság - SZIN-re léptünk!

Életemben először profitáltam az "ismerek híres embert"-ből :) Jóbarátom bevitt minket SZIN-re, backtage pass-szal. Vad Fruttikra mentünk, és most is nagy élményt nyújtottak. Ismételten léptem egy nagyot a személyiségfejlődés lépcsőjén.

Celebrate 80's 90's with the Hoff

Samantha Fox, Haddaway, Sash, Snap, Twenty4Seven, Sabrina, 2 Unlimited, Vengaboys és a házigazda David Hasselhoff, így mulattunk mi a Hungaroringen 2014.08.29-én az Acceleration fesztiválon.

Már csak ezeket a neveket is végigolvasva, elragad bennünket a nosztalgia, még akkor is, ha ezen zenei formációk csúcskorszakában Te csak Jimi Hendrix-et, Zeppelin-t vagy éppen Queen-t hallgattál. Én ebbe a csoportba tartozom, mert soha nem voltam ennek a műfajnak a rajongója, tehát totálisan kimaradt az életemből. Persze hallottam őket itt-ott, de nem tudtam volna az előadóhoz társítani az adott dalokat. Úgy indultam el erre az időutazásra, hogy most jól bepótolom ami "kimaradt".

Összességében azt kell, hogy mondjam, jól meg volt szervezve az este. Szépen tematikusan fel volt építve, egy-egy előadó kb 30 perces blokkokat játszott, közte Mr. Hoff énekelt nekünk és kaphattunk ízelítőket a 80-as évektől egészen a 90-es évek végéig kis filmek formájában. Mondjuk az sokat dobott a hangulatunkon, hogy éppen céges csapatépítésen voltunk, az én ötletemből, mi, mindenképp jól akartunk mulatni.

Sajnálatos módon David nem énekelte el a Hooked on a feelinget, viszont megnézhettük, hogy élőben fogadja el az Ice Bucket Challange meghívást, és invitál kedvesen mindenkit a véghezvitelre. Mindennek elmaradhatatlan kellékei voltak a piros fürdőruhás lányok, csak úgy mint az estén a sok flitteres testhez simuló ruha is. Komolyan, alulöltözöttnek éreztem magam, mert a közönség nagy része igencsak készült. Vagy Baywatchos egyenruhában, vagy Hoff maszkokkal vagy egy-egy 80-as 90-es évekbeli kiegészítővel. (kedvencünk a neon színűre fújt telefonzsinór volt hajba tekerve). Az előadok megpróbáltak kitenni magukért, és tizenéves lelkesedéssel ugrálni és énekelni. Kiknke jobban sikerült, kiknek kevésbé. Samantha Fox előtt becsülendő, hogy végig élőben énekelt (bár helyenként jobban szerettük volna a playbacket), Vengaboys-ék kifejezetten jól szóltak. David Hasselhoff zseniális, ahogy önmaga paródiájaként táncol és énekel a színpadon. Mindig is szerettem a cinikus embereket, de ő még arra is rájött, hogy ebből simán lehet pénzt csinálni. David, király vagy! Ami nekem furcsa volt, hogy az estét egy DJ szett zárta és a fellépő sztárok se szó se beszéd tűntek el a színpadról. KITT is ki volt állítva, de hozzá elég méltatlan helyen. A kijáratok mellett ácsorgott a porban elég gyér megvilágításban, így az éjjeli fényekben fényképezni szinte lehetetlen volt.

A jó hangulat ellenére, örülök annak, hogy csak most lehettem részese ennek az élménynek.

Mert most ez már vicces, a maga idejében, amikor ez vérkomoly műfaj volt, meg egyszerűen rossz. Nekem is meg kellett érni arra, hogy kellő iróniával fogadjam be lelkembe ezt a csudálatosan sikerült estét.

Napi boldogság - Strandfesztivál hellóó

Parov Stelar koncert, Balaton, hideg, sár, roséfröccs nevetés, buli. Beszámoló itt.

Napi boldogság - Úgy várom a holnapot

Várjuk a holnapot, szomorúan, mert vége a nyaralásnak, de vidáman is mert holnap utazom Strand fesztiválra, Zamárdiba. Balaton, megint. Jövök!

Napi boldogság - Már csak 360 nap a következő Volt fesztiválig...

Igen, idén is hamar elröpült ez a pár nap, jókat nevettünk, és csodás dolgokat éltünk meg. Immáron 7. éve készítünk a faházaink előtt közös képet, ez most se volt másképp. Majd mindenki jól megkapja tőlem Karácsonyra, laminálva ;)  Szomorú nap szokott lenni ez a mai, a kiköltözés, meg, hogy vége valaminek. De idén valahogy nem telepedett rám a mélabú, vidáman, kihasználva az együttlétünk minden morzsáját, vidámkodtunk. Hazafele rituálisan megállunk Bábolnánál a Mekinél, ahol pukkadásig esszük magunkat, majd minálunk fénykép és videómegoosztásba kezdünk ;)

Napi boldogság - Volt Fesztivál - 4. nap - A boldogság csak egy ugrásra van

Ma a Volt Fesztiválon, leugrottam Bumgee jumpinggal. Ilyet még nem éreztem.
Beszámoló itt.

Napi boldogság - Volt Fesztivál - 3. nap - Bundáskenyér és hopp

A mai napon érkezett le egy barátunk, aki történetesen a társaságunk oszlopos tagjának a felesége. Már tavaly is meglepett bennünket egy hihetetlen adag isteni bundáskenyérrel. Hálistennek idén sem feledkezett meg rólunk. Nagyon vártuk, hogy megérkezzen, persze, nemcsak a kaja miatt:))))

A másik fontos mai élmény az az, hogy a jóbarátunk idén másodjára is leugrott a bungee jumpinggal, ahova felkísértük a hugommal. Valamennyire irigykedtem, hogy megtette, és mikor leértünk fejgörcs kapott el. Hugom barátnőm és én valahogy összenéztünk, hogy hmm..ugrás...megbeszéltük, hogy ez mind a hármunkat izgat már egy ideje...de gyomorgörcs, satöbbi. Azt mondtuk, alszunk rá egyet és ma többet erről nem beszélünk.