2018.02.11 Sífutás és egy kis túra - Avagy napló helyett Part 4.

Kép: Saját forrás

Meglepő fordulatnak nem mondanám, de jelenleg itt a Farmon minden nap esik a hó. És nem posztoljuk ki a fészbukkra, hogy újé esik a hó, mert itt inkább az a fura ha nem esik. Amit kiposzolnék minden nap a hóval kapcsolatban, az az esés fajtái lennének. Láttunk hópihe alaku hópihés hullást, vízszintesen hullást sűrűn, akkor nagy pihe darabos szakadást, függőleges hullást pici gubacsokkal, és mindenirányból esős sűrűset. Szerintem ebből is lehetne legalább egy Gyűrűk Ura trilógiát írni, és akkor még nem is beszéltem a leesett hó állagairól. (mert itt a hó nem kap lehetőséget a teljes felolvadásra, több rétegben gyűlik, olvad, töpped, frisshó, majd ráfagyás stb..)

Kép: Saját forrás

A szerencse az volt, hogy tegnap esett (naná, mert a szülinapomon mindig esik) ezzel kínálva nekünk kiváló lehetőséget, hogy kipróbáljuk a Sífutást. (Noooormáááálliiis????! Hát a Sí az hogy fut?)

Kép: Saját forrás

Kezdjük a napot az ilyen aktív sportolás előtt egészséges reggelivel. zabkása erre a legalkalmasabb, lenmaggal banánnal és mandulával meg kókusszal. Minél nagyobb adagot együnk meg belőle, mert kelleni fog az energia (és a combizom, de azt ugyebár egy reggeli alatt nem lehet összeszedni). Ha megettünk mindent, és erejünk teljében vagyunk, akkor készítsük elő a léceket és a cipőt és a botokat. Mindegyik spcekós természetesen. A cipő egy elég kényelmes bőr túracipőre emlékeztet, annyi extrával, hogy az irrán van egy fém rész, amit a lécbe be kell akasztani, így érjük el a (csak) egy pontos rögzítést, mert itt a sarok az szabadon libeg. Alíz elmagyarázta nekünk a léc fiziológiáját.

Kép: Saját forrás

Kép: Saját forrás

Ezek íves lécek, és ha benne van az egypontos kötésben a lábunk és ráállunk egy lábbal a lécre akkor az megtapad a hóban (ha ezt a részt előzetesen a hó állagának megfelelő wax-szal bewaxoljuk), így lehet "kapaszkodni", viszont ha két lábbal ráállunk, akkor tud csúszni. A sífutás valójában hasonló a korcsolyás hajtós mozdulatokra, de itt még a bottal (ellentétes kéz láb használattal - ezt mire megjegyeztem...) is rá tudunk segíten. Ami még szuper, hogy a friss hóba szotak "bemarni" sífutó vájatokat, így a kezdőknek (mint én is) tökéletes szamárvezetés.

Igen, nyilván elestem, de csak egyszer. Egy rettentő stresszes helyzetbe kerültem, át kellett csúszni az úton. A lejtőt megoldottam, de nem voltam felkészülve a túl oldal dombocskájára. képzeljünk el egy gyök kettes sebességet, és rajzfilmes egyensúlykibillenést, majd egy balra eldőlést. Na, a felállás....fúúú...ha Vityó nem szed fel, akkor lehet még ott fetrengenék mint egy büdösbogár. (Hirtelen sok lett a léc, a kéz a láb a bot, és ezeket nehéz volt ekkora stresszhelyzetben koordinálni)
A végére elég kellemesen ráéreztem, és egy kellemes 1,5 órás játszadozás után (mert teljesen leizzadtam) úgy döntöttünk, hogy pihenünk egy keveset.

Kép: Saját forrás

Kellett pihenni bizony, mert terben volt egy "kis séta" Alíz kertjéből;

Kép: Saját forrás

Vityó cselesen nem árulta el mi az ördögi terve, de mint utóbb kiderült, kb 5 kilómétert sátálgattunk a térdig érő hóban, jégben, hegyenvölgyünárkonbokron (kb 500 m szintkülönbséggel), hogy kijuthassunk a közeli fjord öbölbe, Skiphelle-be (ejtsd: Siphelle). Ami alapvetően egy strand és pihenőövezet stéggel és horgászással. Mi itt megettük a madárlátta szendvicsünket és ittunk egyet a gyönyörű látvány egészségére.


Őszintén mondom megérte az út (még akkor is, mikor a megjegesedett hó tetején lavírozol, és riméánkodsz, hogy légyszi ne most szakadjon be alattad és zuhanj le combközépig. De minden rimánkodás hiába, a random generátor győzött és persze mindeig te alattad szakadt be.

Kép: Saját forrás

A kedvencem mégis az volt, mikor szemünk elé tárult az öböl. és ránzuhant az a mérhetetlen nyugalom. Nem volt szél, rendesen hallottad a gondolataid. A víz lágy hullámzása, a hihetetlen színek...ezt kellene felírni receptre, nem a Xanaxot. Lementünk a stégre, ahol Vityó és Alíz nyáron szokott horgászni. Most kissé elhagyatott volt, de azért volt kirakva néhány horgászbot tarto "Y" (alias Zonja, így hívtam gyerekkoromba ezeket a fájat, mert azt képzeltem kacsatalpak és úgy sétáltam velük, hogy közbe lépegetett a Zonja. A Zonját meg egy régi rajzfilmből vettem, a Péter és a farkasból)

Kép: Saját forrás

Kép: Saját forrás

Útközben is voltak természetesen szépségek, mint jégfal, nyúl ugrás nyomok, Vityó óriásnyúl urgás nyomok és Ákos eltaknyolás nyomok. (hehe, én Sífutás közben, ő meg járás közben esett el. Persze ez természetes, ha a jégpáncélra ráesett porhóra lépsz lejtőn lefele). Mondhatni nyomott hagyott a tájban, és tuti itt marad örökre és nem fedi el a hóesés, ami persze elkapott minket hazafele.

A téli Norvég "naplementében" az a fura, hogy szerintem 4 órán keresztül megy le. 4 órán át az az érzésem volt, hogy "na, most" , "na most", "na most fog ránksötétedni"...de nem így lett. És mikor sötét lett, akkor is láttunk eleget, mert a hó minden létező fényt visszavert. Ezért a séta megkoronázására csináltam kolleginám kérésére egy hóangyalt. (Naívan azt hittem puhára fogok esni, de itt a hó teteje bezzeg be tudott fagyni, így nem szakadt be alattam)

Kép: Saját forrás

Így még finomabb volt a vacsora, amivel Alíz és Vityó készültek nekünk, Sütőtökkrémleves és kacsamellsteak rutabaga pürével.










A végére néhány kép:

Kép: Saját forrás

Kép: Saját forrás

Kép: Saját forrás

Kép: Saját forrás

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Waiting for the end - azaz byebye TK OM

Rég volt bejegyzés, de ez is mutatja, hogy ez mennyire fontos! Túl sok érzés gyülemlett fel bennem, hisz sokáig tartani kellett magam, hogy elrendezzem a dolgokat, de most meg kell engedjem, hogy kitörjenek belőlem. Igen pityergek és igen szomorú vagyok, de boldog is. Tökre fura érzésmix.

Mióta elmúltam 30 éves, a család és a barátok eléggé aktívan érdeklődnek arról „mikójönababa”, mert benne vagyok a korban. Ezt a kérdést, igyekszem mindig poénnal elütni, így kevesebb a sértődés. Az igazság az, hogy nem kell a 0-24 felelősség cirka életem végéig (még). Majd egyszer.

Cuki milyen naív tudok lenni. Azért a felelősség és a gondoskodó, tanító szerep megtalál egyéb területeken, hisz munkában volt 10 lurkóm. 10 lurkóm, akiket nem csak szakmailag, de emberileg is nagyon közel engedtem magamhoz. Fontosak lettek a számomra, és egy felsőbb döntés következtében átszervezik őket más vezető alá. 

Ebbe a kis csapatba, a kezdetektől benne vagyok, általuk váltam csoportvezetővé. Kimondhatatlanul (nem is igaz, mert ki tudom mondani sőt még leírni is) hálás vagyok a sorsnak, hogy összefújt minket a szél. Ilyenkor eszembe jut, hogy nincsenek véletlenek. Nekünk találkozni kellett, és tartalmi időt együtt tölteni. Büszke vagyok a lurkóimra, azért, amilyenek. TÖBB ILYEN EMBERT a világnak, vagy ne, mert így még különlegesebbek. Nekem legalábbis mindig azok lesznek. Imádtam a velük való munkának minden percét, és a munkán kívülieket is…mert bizony befogadtam őket a szívembe és a barátaimmá váltak. Nem számít, hogy milyen messze leszünk egymástól (költőien túlzok, mert egy csapatrész egy emeletet költözik, a másik rész meg Pécsen marad ott ahol eddig) köztünk már van egy konneksön (ezt nyugodtan veheti mindenki fenyegetésnek). 

Nem minden nap kap az ember olyan búcsúajándékot, amire ha rágondolok is, gyűlik a könny a szemembe. Gyűlik, mert piszkosul mázlistának érzem magam, hogy ismerhetem őket és kiérdemeltem a tiszteletüket és a szeretetüket. Az aji az egy scrap book, és egy csak nekem címkézett házi pálinka, amit receptre írtak ffel nekem. A könyv Gru-s unikornios, ami telis tele van a közös élményeinkkel, fotókkal és kézzel írva (igen, még a fiúk is tollat ragadtak) 

Srácok, én már fél éve készülök arra, hogy ez a nap el fog jönni, de csak most szembesültem vele, hogy hétfőn ott fogok ülni az asztalunknál egyedül, és várom, hogy beérjetek reggel és mosolyogva köszöntsük egymás.

Köszönöm, hogy vagytok nekem, tudom, hogy nem fog messzire sodorni minket az élet, mostmár felnőttetek, ideje kierpülni. Na ezért sincs még saját gyerek, mert ezt az elengedés dolgot  még azt hiszem elég nehezen viselem..lehet még túl önző vagyok.

LOVE YOU ALL TK OM!

Waiting for the end to come

Wishing I had strength to stand

This is not what I had planned

It's out of my control

Flying at the speed of light

Thoughts were spinning in my head

So many things were left unsaid

It's hard to let you go

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Iván, a rettenet@Radnóti színház 2017.04.23.

Kép: saját forrás

Iván, a rettenet, avagy hogy lehet egy medvétől sört kapni és popcornt enni egy amerikai csereállampolgár kalapjából, miközben egy feltaláló szürreális elméjében ülsz…hát így! Következzék a Bulgakov alapokon nyugvó totálisan újragondolt Iván!

Aki ismer az tudja, hogy soha – vagy legalábbis a legritkább esetben válaszotok könnyű darabot. Van egy bizonyos szempontrendszerem. Színházba azért (is) szeretek járni, mert viszed magaddal az élményt és ízlelgeted még napokig, benned marad, rágogatod. Már nézés közben is jár az agyad…az első sor is alap, bár a Radnótiba ez az első igazi első sorunk, eddig az erkélyről lestük az elődásokat.  A másik nyomós érv egy darab mellett: ha játszik benne László Zsolt J Nem volt egyszerű eljutni erre a darabra, hisz az első alkalommal beszerzett jegyünk 2017.01.16-án, nem lett beváltva (de legalább támogattuk a színházat) mert lebetegedtem…de most, semmi nem tarthatott vissza!

Igaziból Iván, a rettenet nekem nagyon bejött. Kellően sötét humorral átitatott, elgondolkodtató és megfelelően összekuszálódott cselekmény és szürreális légkör, minden ami a csemege egy hozzám hasonló fordítva bekötött, kifacsart látásmódú színházmániásnak.

A darab igazándiból már a nézőtéren kezdődött, nem tudom szándékosan-e, de a színpad melletti hangfalból kellően irritálóan jött a fehér zaj.

Az első jelenet alátámasztotta az elméletem, hisz SZERGEJ TYIMOFEJEV - feltaláló (RusznákAndrás)  gyufás skatulyányi szobájában vagyunk  - amit a színésznő feleségével, ANAIDA MIHAJLOVNA- val (Petrik Andrea) és SPAK POLJOSKA (Schneider Zoltán) besúgó szobatársával oszt meg, kinek legnagyobb kincse a lehallgató készüléke - ahol a hangszóróból hol fehér zaj, hol indulók, hol közszolgálati lakóhíreket hallunk. 

Forrás: Radnóti Színház facebook oldala

5 percig nem történt más, csak láttuk, ahogy a feltaláló bütyköli a masináját és néha felsóhajt, hogy „nem értem.......”, de értelmes szavakat szinte alig mond ki, inkább belső monológját halljuk, amiből megtudjuk, hogy már csak percekre van a fényévektől. Igen-igen, jól látjuk, időgépet eszkábál. Látszik rajta, hogy teljesen be van csavarodva, minden erejével a találmányára koncentrál, kizárja a külvilágot, csak az a fránya hangszóró zavarja, ami a lakóközösségi rádió.

Egy orosz bérházban lakik, ahol a falnak is füle van (szó szerint) és az állami liftfelújítási segélyből a házmester vezénylésével átadták a friss ropogós liftet. 

A dolog pikantériája csupán annyi, hogy ez egy földszintes ház.

A cselekmény (vagy az agymenés) beindulása, mikor ledér felesége Anaida hazaállít, és elmeséli, hogy elhagyta a bőrkesztyűjét, és amúgy Tyimo-t is elhagyja, mert szerelmes JAKIN SNITTOV FILMRENDEZŐbe (Molnár Áron) -, akinek ez a karaktere teljesen hasonló számomra a New Girl sorozat Schmidt-ével. Aki nem hiszi járjon utána!). 

Forrás:
Radnóti Színház facebook oldala

Ezt már csak egy jó kis lakógyűlés tetézheti, amit a legeslegkisebb lakásba szerveznek,igen, Tyimo lakásába, akit folyton kinevetnek és szekírozzák a találmánya miatt.
„Nem értik, hogy hagyjanak?!”

És innen már nem is kellett olyan sokat várni, hogy a társasház házmestere a tipikus csinovnyik hivatalnok megjelenjen, és elkezdődhessen a lakógyűlés.
„Erőt, készséget” 

Ez aztán a tömörített jelenet, van minden.  Teázás az icipici lakásban, MIHAIL B. UGLAKOV ÍRÓ (Gazsó György) papírjai szanaszét röpködése. Mikor B. Uglakov először megjelent, a Mester és Margaritából (ami a kedvenc könyvem!) olvasott fel éppen Jesuáról, majd elharapta a szót, hogy ’úgyse értik miről beszélek’ 

Ha még nem lett volna elég a kavalkádból,  egy amerikai állampolgár P. HOWARD (Olasz Renátó) is megjelent, az állami középszerűsítés program keretén belül. Dobozban érkezett, Coca-Cola-val a kezében, és elhozta a nyugati kultúrát a táskájában. Persze senki nem érti egy szavát se, és természetesen itt sem működik a taktika, miszerint ha egy külföldihez emelkedett hangnemben és tagoltan beszélsz, megérti amit mondasz. Pedig a közös képviselő tanonca PJOTR PUSZTA (Gyöngyösi Zoltán) mindent megtett az ügy érdekében, aztán meg is beszélik, hogy a társasházi létélményt idegen nyelven nem lehet átélni.

IVÁN  (László Zsolt)  jelen szerepében cseppet sem rettenetes, egy önmagával és valós érzéseivel küzdő személyt látunk, aki semmilyen döntését nem tudja felvállalni, ez a „bocs, hogy élek” karakter. Van egy „háztartáskája”, amire felesküdött, és az szent és sérthetetlen. Egyértelműen imádna kikelni magából, de egy nagy tasli helyett (ez a jelenet elősejteti, hogy lesz itt még ne mulass, ez a karakter tuti tovább fog fejlődni!)  inkább fejsimogatást ad tanoncának PJOTR-nak, aki próbálja ellesni a mestertől a szakma csínját-bínját, és lehetetlen elvárásainak megfelelni.

Forrás: Radnóti Színház facebook oldala

Mint minden lakógyűlésen itt is vannak napirendi pontok. Fontossági sorrendben haladtunk természetesen. Lift átadása és felújítása (a nem erkölcsös falrajzokról nem is beszélve) ;tűz védelmi menekülési útvonal (a lift szervíznyílásából indul a csatornán át a szellőzőrendszeren keresztül, vannak akik a próba útról ki se találnak…)  és persze a lakbér, amit az újonnan felszerelt kamerának köszönhetően látványosan lehet átadni a tisztelt közös képviselő úrnak.

A lakóközösség egyetért abban, hogy Tyimo masináját takarítsa el, mert már mindenkinek irtó nagy kellemetlenésgeket okoz, hogy folyamatosan ez csapja le a VÁLTÓÁRAMOT (amit egy kéz a falból folyamatosan visszakapcsol). Ekkor jön a „lightbulb”, „heuréka” „aha”..stb élmény, hogy hoppá, „Eddig egyirányú rendszert csavargattam”- mondta Tyimo sokkot kapva,  így a hiányzó láncszem a helyére kerülhet, és már tényleg csak másodpercekre van a fényévektől.

Természetesen most jön a nem várt fordulat, és az időgép működésbe lép, és visszarepíti Ivan-t, Tyimo-t és az arra settenkedő kisstílű tolvajt MIROSZLÁV KICSORSZKIJ-t (Pál András -, aki idén Gábor Miklós díjat kapott Shakespeare Téli Rege  darabban LEONTES, Szicília királya szerepéért. )

Forrás: Radnóti Színház facebook oldala

A tolvaj megjelenése eléggé emlékezetes. Eleve egy héliumos lufival libeg fel az emeleti lakásba, és mielőtt kirabolná a lakást telefonbetyárkodik (de most komolyan, ki ne telefonált volna Kis lakásba, hogy cserélje nagyobbra?!) Majd ahogy azt kell a héliumot beszippantva, elváltoztatott hangon felhívja a telefonkagylón lévő számot, amit betörés esetén kell hívni. Zseniális.  A szóvicceit is meg kell említsem: „Én ezt mos megfújom” „fjúúúú” fújt rá az eltulajdonítani kívánt műtárgyra, majd ellopta.

Forrás: Radnóti Színház facebook oldala

Szóval időutazás, Rettegett Iván orosz cár korában vagyunk, mindenhol hó és hideg. (Nagyon látványosan lett megoldva a tér-idő ugrás, az egész színpad átrendeződött és szemmel látható lett a négy dimenzió.

A tolvaj, csakhogy egy pillanatra se essen ki a szerepéből, a mellettem ülő hölgy táskáját elrabolta, majd eltűnt a színfalak mögött. Igen, egy néző táskáját.  

Kép: Saját forrás

Mindenki nyugodjon meg, a medve (aki amúgy a filmrendezőt is alakítja) visszaadta a táskát egy pusziért, miután a függőny lement és rázuhant a már amúgyis hátbalőtt filmes stábra, akik félig a közönségre lógva függönnyel a mellkasukon várták, hogy a Medve behúzogassa őket. De előbb mindenkit kizavart a nézőtérről, hogy szünet!  

A Medve kifejezetten jófej volt, a táskaátadást követően Ákost megkínálta egy jó hideg dobozos sörrel, de jelezte, hogy csak akkor adja oda, ha adok neki egy puszit. Én éppen kedves pillanatomban voltam, mondom, ne én legyek az, aki megcsáklyázza Ákos sörözését, így dobtam a macinak egy rúzsos puszit. Ekkor még nem gondoltam, hogy ezek után még az amerikai csereállampolgár kemény kalapjából fogok popcornozni a második felvonás egyik kulcsjelenete alatt.

Második felvonásban egyértelművé vált, hogy az időgép működött, csak mikor Tyimo hazajött, akkor véletlen az orosz cárt hozta magával a házmester helyett. A cár a jelenben hozta a formáját...legalább megtanította a fiúkat hogy kell vodkát inni, plusz teljesen leamortizálta a filmrendezőt, aki abban a tudatban élt, hogy a cár, csak egy jó amatőr színész. „Egy amatőr kiszúrta a szemem” Volt itt vérfürdő, ujjak repkedése.

Persze a múltbéli Oroszországban sem ment minden a rendjén.

A házmester Iván segítségére odalépett a szintén a múltban ragadt haszonleső tolvaj. Ennél a pontál is a Kísértlet című film jut eszembe, mikor egy gyenge jellemű ember kezébe hatalom kerül, iszonyú rövid idő alatt kikel önmagából és kegyetlenné válik. Ivánnal is ez történt. A jelenben csendes, minden feszültséget elnyomó házmester visszatért állatisas ösztöneihez, olyannyira, hogy cárnéját meggyilkolta (Sodró Eliza)

Mikor már végleg nem tudjuk hogy most hol is tart a cselekmény, megint Tyimo, a feltaláló szobájában vagyunk, aki alszik. Hazaér a felesége, aki egy konszolidált hölgy, aki féltő szeretettel keltegeti urát, hogy már megint elaludt, és a találmánya az agyára fog menni. Kétségbeesetten szalad be a szobába Iván felesége ULJANA DJUMÁLNA HÁZMESTERNÉ (Martin Márta ) hogy a férjét mintha elnyelte volna a föld…Majd Tyimo űrruhában átsétál a végtelenbe.

A társasházi Science-Fictiont Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és az eredeti Bulgakov darabot Vécsei H. Miklós hozta ebbe a formába. A bemutató 2016. október 16-án volt, remélem még sokáig repertoárban marad! Iszonyú nehéz lehet ezt színészként játszani, hisz annyira összehangolt a hangi, képi és fényvilág...Nagy köszönet a csapatnak azért, hogy két órára Tyimo-val szárnyalhatott a képzeletünk a képtelen valóságban. Plusz pont a Makita fúrógépért :)

Kép: Saját forrás

Ebben a darabban az a legzseniálisabb, hogy nincs időd agyalni azon, hogy amit látsz és hallasz hova rakd, mert annyira pörgősen következnek az események egymás után, hogy köpni nyelni nem tudsz. Ahogy a hölgy sem tudott reagálni az élő darabban elkövetett táskalopásra, de azért összenéztünk, hogy „Mivaaaannnn?!”. Azt már megszoktam hogy L’art pour L’art-on a közönség folyamatos inzultusoknak van kitéve, nade máshol is? (nem éreztem úgy, hogy inzultusnak vagyok kitéve.)

Szó se róla a szürrealitás csúcsa, mikor kiszólnak  a közönségbe egy nem odaillő szituációban, vagy megjelenik egy forgatócsoport egy durva jelenet kellős közepén. Ez is mind azért van, hogy ne legyen idő agyalni! Ami lássuk be néha kell.

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Pécsi Drukk

A hetet a pécsi telephelyünkön töltötöm (szerencsére, imádok ide járni), és megszerveztük, hogy együtt néztük a meccset Tibi atyánál (Humbák művek). Hoztam magammal a kis arfestő készletem, és természetesen mindenkit kipingáltam: Tutira veszem, hogy legalább az első gól a közös arcfestésnek köszönhető :))

A hangulat szuper volt, miindenki egy emberként szurkolt, a legjobb 16-ba jutás már a meccs előtt is garantált volt, de ettől még felszabadultabban szoríthattunk. A meccs izgalmait fröcsökkel , és ingyen fröccsökkel (a Humbák meghirdetett akciója szerint, minden gól után járt az ingyenfröccs...és valóban!) és titkos pálinkákkal öblítettük le biztos, ami biztos alapon. Magyarország - Portugália (3:3)! 

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Sört reggelire?! Hát persze!

Ha az ember lánya tavaszolás címszó alatt Brüsszelben jár, igazán természetes az, amikor a következő fogást eszi reggelire:

Ezért (is) jó, ha szabadságon vagyunk,mert ráérünk ilyesmikre, mint reggel 10-kor finom helyi söröket kóstolni :)





Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Brüsszeli látnivalók 1. felvonás avagy a "lopott" város

Már a mai Napi boldogságomban leírtam pár dolgot, hogy mit is lehet itt valójában csinálni. De inkább kezdjük a mai nap legelején.

Koránkelés, reptérre menés, becsekkolás, levetkőzés, várakozás, reülés - közben alvás- és már itt is vagyunk!

Szerencsére nagyon jól ki volt táblázva minden, így könnyen megtaláltuk a zöld 12-es buszt, ami berepített minket a belvárosba, olyan megállókon keresztül, mint NATO, Da Vinci (itt van Dechatlon!). Mi a Diamant-ig mentünk, mert innen mindösszesen 10 perc sétára dolgozik a szállásadónk Moriss. (Airbnb-n keresztül találtuk, elég jutányos áron, így lecsaptunk a kiadó szobájára) Szóval találkoztunk Morissal, aki nem volt túlságosan szívbajos, mosolyogva átnyújtotta lakásának kulcsait, majd elmesélte melyik kulcs mire való, majd utunkra engedett bennünnket. Én csak néztem nagy szemekkel, hogy "he?!" ez ennyi volt? (Mondjuk mit vártam...az Airbnb regisztrációhoz és foglaláshoz már csak a lábméretünket nem kellett megadni, egyéb más adatokat, mint bescannelt útlevél, bankkátyaszám mellett) 

Kezünkben a kulccsal és a Google Maps-szel nekiindultunk, hogy megleljük a 6 percre lévő lakáskát. Az utca ahol sétáltunk nagyon kis aranyos, minden kapualjban volt valami apró furcsaság. Például cserepekből kirakott mozaik, tűzzománcos házszámok, a betondzsungelből kinövő fa...

És elérkeztünk lassan a célunkhoz. Mikor benyitottunk a házba, azt hittük, hogy ez most valami vicc. A "lépcsőház" lépcsője körülbelül 50 cm széles...és 77 lépcsőfok után (igen, megszámoltam...) felértünk a 4. emeletre. Ezek után félve nyitottunk be a lakásba, mi van ha itt minden ennyire manó...de kellemes meglepetésünkre, egy tágas rengeteg és óriási ablakokkal teli lakásba léptünk. Moriss a szobánkba kikészítette a törölközőinket, és az életető erőt, a wifi-jének nevét és a jelszavát.

A nagy ijedtségre ledőltünk 1,5 órát szundizni, hogy újult erővel vághassunk neki a sétánknak.

Útközben azon méláztam, hogy ezen a kis folyosón és lépcsőházon keresztül - ha feltesszük azt, hogy minden sorházban ekkora a hely, és ez bebizonyosodott, mert bekukkantottam pár ajtón..- hogyan cipelnek fel egy francia ágyat, vagy kanapét?! Nevettünk, hogy biztos az ablakon! És tényleg...szembejött velünk egy "költözés". 5. emelet, tárva nyitott ablak, ablaknak nekitámasztva egy hatalmas liftes emelőszerkezet. Cseles, nagyon cseles.

Az első sétánk és első benyomások itt olvashatók, de azért azt még kiegészítem :) Gondolom a párizsi terrortámadás óta főleg, de a brüsszeli mindennapokhoz hozzátartozik a talpig felfegyverzett katonák és rendőrök látványa a belvárosban, szinte miden sarkon. Nyugodalmasan sétálgatsz a Parc de Brussels-ben a napsütésben, mikor pár katona átmasíroz előtted. Mondjuk a park egyik oldalán a Brüsszeli Parlament van, a másikon pedig a Royal Palace (ami itt, a londoni Buckingham Palota megfelelője) Ugye??

Képek forrása: Itt és Itt

Nagyjából egy 2 órás random séta alatt megnéztünk majdnem minden brüsszeli látnivalót. A legtöbbet

Képek forrása: Itt és saját forrás

véletlenül sikerült megtalálni a kódorgás közepette és ezért fordulhatott elő, hogy nem láttuk ezen a napon a Pisiló Kisfiút, de erről majd később.

Képek forrása: Itt és itt

Viszont láttunk Notre Dame hasonmást, itt is pózoltunk (igen sültkrumplival) de itt meg kell említeni, hogy ez az építmény a Saint-Michael Katedrális nevet viseli, és létezik egy Notre Dame du Sablon névre hallgató építmény is, ami egy az egyben a Westminster apátság.

A nagy nézelődések közepette jól kifáradtunk (ma kb 8-9 kilómétert sétáltunk), így úgy gondoltuk ideje lehűteni magunkat egy kis sörrel. Miután eddig is a Google Maps-re hallgattunk, ő a Delirium Cafét ajánlotta nekünk, hogy itt igyunk. A hely nagyon hangulatos volt (mondjuk nem olcsó, hisz Brüsszel Váci utcájában voltunk) de azt kell mondjam, megérte, hisz megfelelően elindulhatott az asszimiláció, még csak óvatosban Deliriummal és Kriek-kel :)

Delirium Café-ban

Aztán természetesen "rájöttünk", hogy a helyi ABC-ben a Delhaize-ban, pár Euróért lehet sört venni, és nagyon nagy a választék. Be is vásároltunk, hogy legyen elég vacsorára és másnap reggelire is. Ugyebár :) Igyekeztünk a helyi kézműves sörök közül is válogatni, hisz ezeket tuti nem tudjuk megvásárolni itthon.

Fáradtan de boldogan tettük el magunkat holnapra, hisz holnap nagy nap! Muse koncert és a látnivalók folytatódnak a 2. felvonással :) !

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Irány Brüsszel

Sok indok vezérelhet bennünket, hogy ellátogassunk ide..Európa fővárosa, jók a sörök és a csokik..van waffel...nade...Van Muse koncert is...4 db, a nagy érdeklődésre való tekintettel.

Nekünk ez volt az elsődleges motivációnk, aztán jött szépen sorba a többi. Most érkeztünk, pihentünk, söröztünk, és jártunk egyet. Egy picit olyan ez a város, mintha 3-4 másikból "össze lenne lopkodva". A sorházak és a Buchingham Castle (itt Royal Castle)  Angliából, a diadalív, Párizsból..szóval minden van itt. Érdekes , de azért hangulatos. Persze Budapestnél semmi sem szebb. 

Airbnb-n keresztül szereztük szállásunk, megtaláltuk a Delirium Café-t, ettünk sültkrumplit, és még nem láttuk a Pisilő Kisfiút!

Holnap MUSE!

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Lear király@Radnóti színház 2015.11.19

Családi idill vagy családi dráma?
Radnóti színház, erkély, első sor. Már visszatérő vendégnek számítunk, tavaly is rengetegszer látogattunk el. Most a 2015. október 5-én bemutatott Lear király előadásra érkeztünk, Alföldi Róbert rendezésében. A Radnóti színházban másik rendezése, a még mindig játszott Platonov  – szintén ajánlott darab!) Napi boldogság a javából! További színházi élmébnyek itt.

A két felvonás alatt a díszlet alapvetően nem változik. Egy hatalmas ovális családi asztal áll a középpontban, háttérben egy ablakkal, és az oldalfalakon ajtókkal. Mikor a függöny felgördül, egy idillikus családi vacsora közepébe csöppenünk bele. Húsleves főtt zöldségekkel, pulykacomb salátával, és egy tál spenót (ekkor még nem is sejtjük, később ennek mekkora jelentősége lesz).

Ha valakinek még nem koptak el az emlékei, (bevallom az én agyam se káptalan és az előadás előtt újraolvastam a művet) az tudja, hogy az alapsztori az, hogy Lear, az öregedő király (László Zsolt Y)

Forrás: itt

Az első felvonásban a közös vacsora közben, ahol nagy volt a nevetgélés és a jókedv (már-már gyanús volt, hogy a színészi játékon túli volt a nevetőgörcs, főleg mikor Kováts Adél az éppen szólni készülő de a nevetéstől nem tudó Sodró Eliza karját kezdte dörzsölni J ) kiderül, hogy persze nem adja könnyen az örökséget, azt találta ki a király, hogy mind a három lánya mesélje el neki, hogy mennyire szeretik őt. Két legidősebb lány nyakatekert kedvességekkel magasztalják apjukat, hogy iránta a szeretetük olyan nagy, hogy elmondani sem lehet. Mikor a legifjabb lányon Cordelián van a sor (Sodró Eliza), ő a kérdésre:
„- Végső, de nem utolsó - te, kinek
Ifjú szerelmeért Burgund teje
S Frankhon bora versengve küzdenek,
Mit szólsz te, hogy szerezz egy harmadot,
Dúsabbat, mint testvéridé? Beszélj!”
/Vörösmarty Mihály fordítása/

csak annyit felel: „Semmit” Apja először azt hiszi csak viccel, de Cordelia kifejti, hogy ő nem a szavak embere, szereti apját, ahogy azt az illem megkívánja, és tiszteli őt. A király szörnyű haragra gerjed, és kitagadja Cordeliát a családból. Így vagyon nélkül, csak a francia király (Fehér Balázs) az, ki így is feleségül venné, (a Burgundi herceg vagyon híjján visszalépett -Bodoky Máek e.h) így a király a gondjaira bízza. Leghűbb embere Kent (Csomós Mari) kiáll Cordelia mellett, ezért a király őt is elzavarja. A kezdő konfilktus megvan. 

Forás: itt

Egy kitagadott lány, egy elzavart bizalmas, marad kettő leány, akiké az egész királyság, és a férjeik. A nővérek, természetesen szövetséget kötnek, hogy apjukat kordában tartják, és nem tűrik el, hogy a 100 fős kíséretével szállásozzon náluk, meg öreg már, és nem hajlandók elviselni a hangulatának változásait. A két lányához felváltva megy, de nem fogadják szívesen sehol. Közben egy új szolga udvari bolondja (a Radnóti színház új igazgatónője, Kováts Adél) mellé, az álruhás Kent. Szerintem zseniális húzás volt Alföldi Róbert részéről, hogy ezt a két férfi szerepet női színészekre osztotta. Az udavari bolond amúgy is a király bizalmasa, de így a szál kettőjük között még szorosabb, átitatja egy szerelmes nő gyöngédsége. Csomós Mari által játszott Kent alakja meg inkább egy féltő anya, aki óvni szeretné fiát a nehéz helyzetektől.

szegődik hozzá, az

A másik szálon futó cselszövés, pedig az, hogy Gloster gróf (Schneider Zoltán) törvénytelen fia Edmund (PálAndrás, akit eddig szinte mindig "gonosz" szerepekben láttam), ki akarja ütni Edgárt (Szatory Dávid)  apja bizalmából, hogy az örökség őt illesse. Ezért ír is egy levelet testvére nevében, amit úgy intéz, hogy apjuk elolvassa. (a levélben persze arról van szó, hogy Edgár meg akarja ölni az apját…) Gloster gróf csalódott fiában, Edmund persze Edgárt is befűti, hogy apja haragszik rá, aki elmenekül, így Edmund marad az egyetlen fiú. 

Forrás: itt

király nem viselte túl jól lányai „szerető” gondoskodását, ő szépen lassan kezdi elveszíteni a józan eszét. A díszletet kihasználva, a hatalmas csilláron még himbálózik is tehetetlen dühében. (persze, percekkel később a csillár lezuhan az asztal közepére) Mellette csak abohóca és az álruhás Kent van, akik kiállnak érte. Ezért Kentet kalodába is zárják. Hogy ez a jelenet még sokkolóbb legyen, a kaloda nem más mint egy tolószék. Kentet alakító Csomós Mari a 72 évével még aktívan szerepel, de járása már néhol bizonytalan. Minden jelenetben vagy ül, vagy állnak mellette kollégái. És az a pillanat, mikor belekényszerítik a tolószékbe, ahová még oda is szigetelőszalagozzák, szívfacsaró volt. 

Forrás: itt.

A felvonás végelefe Edgár meghasonlik önmagával. Leveti magáról az úri ruhát, személyiséget vált és csavargóként folytatja tovább életét. Azt hittük, itt lesz Alföldi rendezéseiben, a legalább egy meztelen férfi, de mikor Szatory Dávid levetkőzött az alsónadrágot magán hagyta, és egész testét az asztal közepén ülve bekente a már említett spenóttal. 

A függöny lassan legördül, eltakarja a hatalmas kuplerájt, amit a szerető család okozott, a középen lukas asztalt melybe a félőrült király keresi a nyugalmat, mintha egy sírgödörből várná a szebb jövőt.

A második felvonás minden szempontból pörgősebben sikerült az elsőnél. Edgár összetalálkozott Learrel és kíséretével, és nagy egyetértés volt közöttük, mind a ketten hasonló sokkon mentek keresztül. Ééééssss megérkezett a kötelező meztelen férfi, László Zsolt is levetette ruháit (mindet) és a szinén megőrült Egdárral boldogan futkároztak az asztalon körbe-körbe, szinte felszabadult boldogságban. 

Gloster gróf eközben a nővérekkel szembeszállt, megvédve a király becsületét, amiért a fiatalabb nővér Regan (Andruskó Marcella) férje Cornwall herceg (Adorjáni Bálint) kiszúrta mind a két szemét. Nagyon látványos és véres jelenet volt, fröcskölt a vér, röpült a szemgolyó. A megvakított Gloster megtudtam, hogy Edmund mostohafia áll mindennek a háttérében (aki addigra már Cornwall herceg és a két nővér kegyeit élvezhette) Teljesen elkeseredett, és eldöntötte, hogy nincs értelme az életének. Pont beszökött a házba az álruhás Edgár (spenótos) akiben feltámad a fiúi szeretet és féltés apja iránt. KÉNYSZERSZÜNET. Sajnos egyiknéző az erkélyen rosszul lett, a darab megállt, függöny lement, mentőt kelletthívni. (erről ez "élményről" itt lehet olvasni)

Forrás: itt 

Függöny fel, a darab ott folytatódott ahol abbamaradt, mikor az álruhás Edgár odamegy vérző szemű apjához, aki azt kéri tőle, vigye fel a legmagasabb hegyre, hogy leugorhasson. Közbe a francia csapatok megérkeztek Anglia területére, a nővérek azonnal elkezdték félteni a vagyonukat, így csapataikat kiküldték Edmund vezetésével. Mind a két nővér beleszerett Edmundba, és mind a kettő magának akarta. Olyannyira, hogy Coneril (Szávai Viktória), az idősebb nővér, férje Albani herceg (Gazsó György) meggyilkolását tervezi

Cordelia is hazatért és mikor megtudta, hogy apját földönfutóvá tették nővérei, és elment az esze, azonnal a segítségére sietett. Apjuk rájött, hogy egyetlen lánya van akire számíthat, és az Cordelia. De sajnos az őrök elfogták őket, mint hazaárulókat és börtönbe vetették őket. Edmund parancsot adott az őröknek, hogy végezzék ki mindkettőjüket.

Természetesen minden ármánykodáokra fény derült, jó drámához hűen majdnem mindenki meghalt. Cornwall herceget szolgálójuk szúrta le, miútán a herceg kivályta Gloster gróf szemét, felébredt benne az emberiség. Coneril megmérgezte húgát, Regan-t, utána saját életével is végzett. Edmundot megölte Edgár, hogy megbosszulja apját, Gloster grófot, akinek szíve szakadt meg bánatában. Edmund utolsó lehelletével elmondta Albani hercegnek, hogy kiadta a parancsot Lear király és Cordelia meggyilkolására. Sajnos elkéstek a megmentésükkel, Lear már a vérző Cordeliával a karjaiban jelent meg, és nem akarta elhinni, hogy lánya halott.

Örülök hogy kinéztem ezt a darabot, a rendezésben nem csalódtam, bár az esetek 90%-ban, a
beszúrt indokolatlan „b@zdmegek” és „f@aszomat”-ok feleslegesek voltak, de a színészi játékok a díszlet egyszerűsége a rengeteg jelkép az emberi gyarlóság bemutatása zseniális volt. Bárki bármit mond szerintem kell, hogy a néző lássa a vért, a drámában is le van írva kerek-perec, hogy kiszúrták Gloster szemét. Mit gondol a kedves néző, az vajon hogy néz ki? A mai világban sajnos már mindent szabad, mindent elnéznek, szüksége van a társadalomnak arra, hogy plogárpukkasztó eszközökkel váltsanak ki belőlük indulatokat érzéseket, mert ezek nélkül csak robotok vagyunk, akik gondolkodás és érzések nélkül elélnek az életük mellett.

További színházi élmények: itt

További Napi boldogságok: itt

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!