2018.02.10 Szülinapi Világvége Vizit - Avagy napló helyett Part 3.

Kép: Saját forrás

Lassan sportot fogok űzni abból, hogy a születésnapomon külföldön legyek. Kezdődött ez 2 éve, amikoris üzleti úton voltam Essen-ben...Először fura volt nem otthon lenni ezen a napon, de megpróbáltam a jó oldalát nézni. Idén úgy hozta a sors - a azért mi is besegítettünk - , hogy  irány Norvégia. 

Amikor ez tervbe került, egyből kijelentettem, hogy akkor: Szülinapomra, én akarni sarki fény. (túlságosan megbabonázott ez az égi jelenség, és igen előkelő helyet foglal el a nem létező bakancslistámon, illetve, ha létezne ez a lista akkor a top 10-be benne lenne.) De azért több tényező állt eme vágyam útjába.

Teljesség igénye nélkül: 

Forrás: itt

1. Oslóhoz egy jó sarkifény-néző spot nincs közel, nagyon nincs
2. Igen, el lehet utazni oda ami több napos túra, és drága (Norvégiában kevés az autópálya, ahol mondjuk kb 100-zal mehetsz, ellenben rengeteg autóút van, ahol a sebességed elérheti a 70-et is!.)
3. az időjárás amúgy se ideális, eléggé felhőset mondtak (bár északon elég jó előrejelzést mond a Nothern Lights radar; nagyon kedves a mai estét illetően Oslo környékére: WAIT (mert ugye, ha GO, akkor spuri, mert látható, ha TRY akkor kétesélyes, ha WAIT, akkor maradj ahol vagy és várj a szebb jövőre.)

Tehát a sarki fény project mostanra kilőve, de mégis szerettem volna valami nagyon menő helyet találni, ami belátható távolságon belül van és mégis izgi. Ezért is vagyok hálás Vándoful blogjának, mert itt bukkantam rá Verdens Ende-re, azaz a Világ Végére.

Amint ezt elolvastam, hogy van ilyen hely, egyből rázizzentem. A Douglas Adams rajongó énemnek egyből bekapcsolt a Galaxis útikalauz stopposok ötrészes trilógia 2. kötete a Vendéglő a Világ Végén.

Meg ahogy Vándorful is írja, milyen menő egy olyan helyen lenni, amit így hívnak.

"A teljesen pontatlanul elnevezett Galaxis-trilógia második része - Vacsora után pedig egy ital kíséretében megtekinthetik az Univerzum felrobbanását."

Azért reméltük hogy nem lesz Univerzum robbanás, ellenben látunk valami szépet, amit eddig mér nem. Szerencsére a tervemet Ákos, Vityó és Alíz is támogatták, még ők sem jártak errefele, így tehát reggel megettünk egy bőséges zabkását, készítettünk szendvicseket (kacsazsírral és spanyol kolbásszal), amit norvégesen becsomagolt Ákos, miután Alíz betréningezte. Zsírpapírhoz hasonló papírba belerakjuk, és majdnem mint a hentesnél, ráhajtjuk, de ahelyett, hogy szépen aláhajtanánk a széle füleket, majdhogynem feltekerjük ide-oda hajtogatással. Így biztosítjuk azt, hogy ne nyíljon ki szállítás közben.

Kép: saját forrás

Szóval szendvics kész, kocsi letakarítva, söfőr Ákos, nincs más hátra, INDULÁÁÁS! Odafele a kompos utat választottuk, hazafele meg a 7,5 km-es alagutat a fjord alatt. Mind a kettő egy élmény önmagában is, de talán a komp picit látványosabb volt. Otthon hol kompoltam? A Balatonon. Na, ott még Vad Fruttik komp koncerten is voltam (és itt a két komp között Ivettel simán átugrottunk, ez jelen esetben elég para lenne), de azért itt Norvégiában teljesen más a komp szó jelentése.

Kép: saját forrás

Moss-nál szálltunk be, és 4 sávban álltak az autók és várták, hogy felszállhassanak az előzetesen megváltott komp jegyükkel. Majd a távolban elkezdtünk közeledni látni egy nagy tornyot, na az a hajónk teteje volt. És csak jött, jött és jött...majd mi meg szépen beálltunk a "gyomrába". Ez a komp egy komplett (padabumtsii) város, kényelmes panoráma kilátással és gyerekeknek játszóházzal és étteremmel. Így a kedves utasok a 30 perces komputat a lehető legkényelmesebb körülmények között élvezhetik a melegben, szép kilátással. Azért mi felöltöztünk és kimentünk megnézni ablakon túl is a látványt, a csöppet szeles teraszról, de azt kell mondjam, hogy megérte.

Miutánb kikomponáltuk magunkat (ismét egy elmés szóvicc), nekiindultunk a még kb 40 perces utunknak. És ahogy haladtunk egyre délebbre és délebbre úgy tűnt el körülöttünk a hó. Meg is lepődtünk, hogy elkezdtünk színeket látni, zöldeket, barnákat. Egyre és egyre közelebb a tengerhez és kevesebb hó. Mint egy ovis vártam, hogy megpillanthassam a Világ Végét, és mikor beléptünk Tjøme-be, hevesebben kezdett verni a szívem.

Fotó: Saját forrás

Pont egy Világ Vége lovarda mellett van a "bejárat" (mert amúgy ez egy nemzeti park) és egy kellemes ösvény vezet el minket a Vippefyret (alias vlágítótorony, ami e környező partok köveiből épült) Miután már kicsodálkoztam magam a világítótoronnyal, jutott annyi szikrához az agyam, hogy körbe is nézzek. 

Amerre a szem ellát csak víz, hullámok és kopár szépen kerekre kopatott sziklák. És akkor előjött belőlünk a hiperaktív ötéves gyerek és uccu neki, fel a sziklákra és tovább és másszunk tovább (azért mielőtt mindenki infarktust kapna: tökéletes túracipőnk van és nem volt csúszós a szikla, plusz nem volt olyan meredek, teljesen besétálható)

Fotó: Saját forrás

Az volt a durva, hogy a szél az meglehetősen fújt, csak úgy csapkodtak a hullámok fel a sziklákra, gyönyőrű színekben pompázott a tenger. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nincs is ennyi árnyalata a kéknek. A látvány teljesen megbabonázott, ezen a helyen órákat tudtam volna tölteni csak azzal, hogy nézem a vizet és hallgatom a hullámokat. Nem is tudom, hogy láttam e már eddigi életem során ehhez foghatót.

Fotó: Saját forrás

Hajtott minket a kíváncsisá, hogy mi van a következő szikla mögött és amögött, onnan milyen lehet a látvány? És azt vettük észre, mint az Asterix és Kleopátrában, mikor a munkások építették a piramist, de kifogytak az építőanyagből: "EEEEfogytak a kövek". Na itt is, elfogytak, nem volt tovább, csak a víz és a tér. Ennél a pontnál megállapította Ákos, hogy a Föld lapos, én meg azt hogy banán alakú. Mindig jut idő a fontos dolgok megbeszélésére. Mindig.

Kép: Saját forrás

Mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni, akár..., de jelen esetben akkor hagyd abba ha még nem fogyott el a lábad alól a szikla.

Sikerült ráállni egy olyanra, ami tökre olyan volt, mint a Gyalogkakukk és a Préroifarkas világából lépett volna ki. (már előre el volt repesztve, hogy a Prérifarkas lezuhanjon vele, de mi baromi bátrak voltunk és ráálltunk!

És hamár a Világ Végéig eljöttünk, akkor persze, hogy térjünk be a Világ Végén található étterembe (Verdens Ende Spiseriet), ahol egy ital kísérete mellett nem néztük meg az Univerzum pusztulását. Kivételesen. Viszont nagyon jó volt megmelegedni a kinti egy órás sziklamászás és szélvihar okozta kihűlésből.

Képek: felső saját forrás, alsó itt

Kérdeztem Alízt, hogy alapvetően minden Norvég vendéglátóhelyen ennyire kedvesek a felszolgálók? Azt mondta igen a legtöbb helyen ilyenek, néha picit közönbösebbek. Mondják, hogy a magyarok vendégszerető népek...aha..akkor nem tudom hiva soroljam ennek az étteremnek a személyzetét. Nem árultunk zsákbamacskát, Alíz rögtön elmondta (norvégul), hogy szeretnénk egy teát és kávét inni, azért térnénk be, mire a felszolgáló bácsi, széles mosollyal közölte, hogy az "tökre jó program" és megmutatja az asztalunkat. A legjobb asztalt kaptuk, az étterem promó fotóján is az van. Azárt a kávéé mellé még beficcent egy csokis lávatorta, a felszolgálónéni ajánlatára, mert mint kiderült ő is imádja a csokit. Be is haraptuk, nagyon finom volt! (egy kellemetlen élményem volt a Világ Végén, hogy a shop-ban szerettem volna képeslapokat venni, de a néni pont zárt, igaz 16:00-ig van a nyitvatartás, de 15_55-kor már nem adott nekem semmit...ennél a pontnál picit elkámpicsorodtam, de nem akartam hagyni, ogy elvegye a kedvem a helytől. Szóval bocsika, hogy
nem kaptatok lapot a Világ Végéről...)
De azért kompenzálva voltam rendesen, a látvánnyal, plusz mikor már a finom melegből bámultunk kifele, elkezdett esni a hó. Igen, mindig esik a szülinapomkor, biztos tudta az időjárás a GPS koordinátáim és küldött ide nekem egy kis havat.

Kép: Saját forrás

Lassan búcsút kellett intenünk a tájnak, bevallom fájó szívvel hagytam ott, de indulni kellett vissza, mert koccintani kellett a születésnapunkra. (Alíznak február 14-én lesz, de akkor már nem leszünk itt). Szóval visszaértünk a Farmra, befűtöttünk, és a lobogú tűz mellett koccintottunk, majd Vityó készült szülinapi Birsalmasajt tortával, amire személyre szabottan rakott fel gyertyákat (igen, enyém a csavart sárga meg az I, mint Ivett. HP= Happy Birthday, A= Alíz, I= Ivett a csavarintős meg Melinda). Még megvártam a születésem perceit, tudtam, hogy anyu hívni fog és énekel nekem, és így is lett. Utána mentünk aluszkálni, hát nem ekellett altatni.

Nagyon hálás vagyok, hogy idén is ilyen különleges szülinapom lehetett!!!

Kép: Saját forrás

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Iván, a rettenet@Radnóti színház 2017.04.23.

Kép: saját forrás

Iván, a rettenet, avagy hogy lehet egy medvétől sört kapni és popcornt enni egy amerikai csereállampolgár kalapjából, miközben egy feltaláló szürreális elméjében ülsz…hát így! Következzék a Bulgakov alapokon nyugvó totálisan újragondolt Iván!

Aki ismer az tudja, hogy soha – vagy legalábbis a legritkább esetben válaszotok könnyű darabot. Van egy bizonyos szempontrendszerem. Színházba azért (is) szeretek járni, mert viszed magaddal az élményt és ízlelgeted még napokig, benned marad, rágogatod. Már nézés közben is jár az agyad…az első sor is alap, bár a Radnótiba ez az első igazi első sorunk, eddig az erkélyről lestük az elődásokat.  A másik nyomós érv egy darab mellett: ha játszik benne László Zsolt J Nem volt egyszerű eljutni erre a darabra, hisz az első alkalommal beszerzett jegyünk 2017.01.16-án, nem lett beváltva (de legalább támogattuk a színházat) mert lebetegedtem…de most, semmi nem tarthatott vissza!

Igaziból Iván, a rettenet nekem nagyon bejött. Kellően sötét humorral átitatott, elgondolkodtató és megfelelően összekuszálódott cselekmény és szürreális légkör, minden ami a csemege egy hozzám hasonló fordítva bekötött, kifacsart látásmódú színházmániásnak.

A darab igazándiból már a nézőtéren kezdődött, nem tudom szándékosan-e, de a színpad melletti hangfalból kellően irritálóan jött a fehér zaj.

Az első jelenet alátámasztotta az elméletem, hisz SZERGEJ TYIMOFEJEV - feltaláló (RusznákAndrás)  gyufás skatulyányi szobájában vagyunk  - amit a színésznő feleségével, ANAIDA MIHAJLOVNA- val (Petrik Andrea) és SPAK POLJOSKA (Schneider Zoltán) besúgó szobatársával oszt meg, kinek legnagyobb kincse a lehallgató készüléke - ahol a hangszóróból hol fehér zaj, hol indulók, hol közszolgálati lakóhíreket hallunk. 

Forrás: Radnóti Színház facebook oldala

5 percig nem történt más, csak láttuk, ahogy a feltaláló bütyköli a masináját és néha felsóhajt, hogy „nem értem.......”, de értelmes szavakat szinte alig mond ki, inkább belső monológját halljuk, amiből megtudjuk, hogy már csak percekre van a fényévektől. Igen-igen, jól látjuk, időgépet eszkábál. Látszik rajta, hogy teljesen be van csavarodva, minden erejével a találmányára koncentrál, kizárja a külvilágot, csak az a fránya hangszóró zavarja, ami a lakóközösségi rádió.

Egy orosz bérházban lakik, ahol a falnak is füle van (szó szerint) és az állami liftfelújítási segélyből a házmester vezénylésével átadták a friss ropogós liftet. 

A dolog pikantériája csupán annyi, hogy ez egy földszintes ház.

A cselekmény (vagy az agymenés) beindulása, mikor ledér felesége Anaida hazaállít, és elmeséli, hogy elhagyta a bőrkesztyűjét, és amúgy Tyimo-t is elhagyja, mert szerelmes JAKIN SNITTOV FILMRENDEZŐbe (Molnár Áron) -, akinek ez a karaktere teljesen hasonló számomra a New Girl sorozat Schmidt-ével. Aki nem hiszi járjon utána!). 

Forrás:
Radnóti Színház facebook oldala

Ezt már csak egy jó kis lakógyűlés tetézheti, amit a legeslegkisebb lakásba szerveznek,igen, Tyimo lakásába, akit folyton kinevetnek és szekírozzák a találmánya miatt.
„Nem értik, hogy hagyjanak?!”

És innen már nem is kellett olyan sokat várni, hogy a társasház házmestere a tipikus csinovnyik hivatalnok megjelenjen, és elkezdődhessen a lakógyűlés.
„Erőt, készséget” 

Ez aztán a tömörített jelenet, van minden.  Teázás az icipici lakásban, MIHAIL B. UGLAKOV ÍRÓ (Gazsó György) papírjai szanaszét röpködése. Mikor B. Uglakov először megjelent, a Mester és Margaritából (ami a kedvenc könyvem!) olvasott fel éppen Jesuáról, majd elharapta a szót, hogy ’úgyse értik miről beszélek’ 

Ha még nem lett volna elég a kavalkádból,  egy amerikai állampolgár P. HOWARD (Olasz Renátó) is megjelent, az állami középszerűsítés program keretén belül. Dobozban érkezett, Coca-Cola-val a kezében, és elhozta a nyugati kultúrát a táskájában. Persze senki nem érti egy szavát se, és természetesen itt sem működik a taktika, miszerint ha egy külföldihez emelkedett hangnemben és tagoltan beszélsz, megérti amit mondasz. Pedig a közös képviselő tanonca PJOTR PUSZTA (Gyöngyösi Zoltán) mindent megtett az ügy érdekében, aztán meg is beszélik, hogy a társasházi létélményt idegen nyelven nem lehet átélni.

IVÁN  (László Zsolt)  jelen szerepében cseppet sem rettenetes, egy önmagával és valós érzéseivel küzdő személyt látunk, aki semmilyen döntését nem tudja felvállalni, ez a „bocs, hogy élek” karakter. Van egy „háztartáskája”, amire felesküdött, és az szent és sérthetetlen. Egyértelműen imádna kikelni magából, de egy nagy tasli helyett (ez a jelenet elősejteti, hogy lesz itt még ne mulass, ez a karakter tuti tovább fog fejlődni!)  inkább fejsimogatást ad tanoncának PJOTR-nak, aki próbálja ellesni a mestertől a szakma csínját-bínját, és lehetetlen elvárásainak megfelelni.

Forrás: Radnóti Színház facebook oldala

Mint minden lakógyűlésen itt is vannak napirendi pontok. Fontossági sorrendben haladtunk természetesen. Lift átadása és felújítása (a nem erkölcsös falrajzokról nem is beszélve) ;tűz védelmi menekülési útvonal (a lift szervíznyílásából indul a csatornán át a szellőzőrendszeren keresztül, vannak akik a próba útról ki se találnak…)  és persze a lakbér, amit az újonnan felszerelt kamerának köszönhetően látványosan lehet átadni a tisztelt közös képviselő úrnak.

A lakóközösség egyetért abban, hogy Tyimo masináját takarítsa el, mert már mindenkinek irtó nagy kellemetlenésgeket okoz, hogy folyamatosan ez csapja le a VÁLTÓÁRAMOT (amit egy kéz a falból folyamatosan visszakapcsol). Ekkor jön a „lightbulb”, „heuréka” „aha”..stb élmény, hogy hoppá, „Eddig egyirányú rendszert csavargattam”- mondta Tyimo sokkot kapva,  így a hiányzó láncszem a helyére kerülhet, és már tényleg csak másodpercekre van a fényévektől.

Természetesen most jön a nem várt fordulat, és az időgép működésbe lép, és visszarepíti Ivan-t, Tyimo-t és az arra settenkedő kisstílű tolvajt MIROSZLÁV KICSORSZKIJ-t (Pál András -, aki idén Gábor Miklós díjat kapott Shakespeare Téli Rege  darabban LEONTES, Szicília királya szerepéért. )

Forrás: Radnóti Színház facebook oldala

A tolvaj megjelenése eléggé emlékezetes. Eleve egy héliumos lufival libeg fel az emeleti lakásba, és mielőtt kirabolná a lakást telefonbetyárkodik (de most komolyan, ki ne telefonált volna Kis lakásba, hogy cserélje nagyobbra?!) Majd ahogy azt kell a héliumot beszippantva, elváltoztatott hangon felhívja a telefonkagylón lévő számot, amit betörés esetén kell hívni. Zseniális.  A szóvicceit is meg kell említsem: „Én ezt mos megfújom” „fjúúúú” fújt rá az eltulajdonítani kívánt műtárgyra, majd ellopta.

Forrás: Radnóti Színház facebook oldala

Szóval időutazás, Rettegett Iván orosz cár korában vagyunk, mindenhol hó és hideg. (Nagyon látványosan lett megoldva a tér-idő ugrás, az egész színpad átrendeződött és szemmel látható lett a négy dimenzió.

A tolvaj, csakhogy egy pillanatra se essen ki a szerepéből, a mellettem ülő hölgy táskáját elrabolta, majd eltűnt a színfalak mögött. Igen, egy néző táskáját.  

Kép: Saját forrás

Mindenki nyugodjon meg, a medve (aki amúgy a filmrendezőt is alakítja) visszaadta a táskát egy pusziért, miután a függőny lement és rázuhant a már amúgyis hátbalőtt filmes stábra, akik félig a közönségre lógva függönnyel a mellkasukon várták, hogy a Medve behúzogassa őket. De előbb mindenkit kizavart a nézőtérről, hogy szünet!  

A Medve kifejezetten jófej volt, a táskaátadást követően Ákost megkínálta egy jó hideg dobozos sörrel, de jelezte, hogy csak akkor adja oda, ha adok neki egy puszit. Én éppen kedves pillanatomban voltam, mondom, ne én legyek az, aki megcsáklyázza Ákos sörözését, így dobtam a macinak egy rúzsos puszit. Ekkor még nem gondoltam, hogy ezek után még az amerikai csereállampolgár kemény kalapjából fogok popcornozni a második felvonás egyik kulcsjelenete alatt.

Második felvonásban egyértelművé vált, hogy az időgép működött, csak mikor Tyimo hazajött, akkor véletlen az orosz cárt hozta magával a házmester helyett. A cár a jelenben hozta a formáját...legalább megtanította a fiúkat hogy kell vodkát inni, plusz teljesen leamortizálta a filmrendezőt, aki abban a tudatban élt, hogy a cár, csak egy jó amatőr színész. „Egy amatőr kiszúrta a szemem” Volt itt vérfürdő, ujjak repkedése.

Persze a múltbéli Oroszországban sem ment minden a rendjén.

A házmester Iván segítségére odalépett a szintén a múltban ragadt haszonleső tolvaj. Ennél a pontál is a Kísértlet című film jut eszembe, mikor egy gyenge jellemű ember kezébe hatalom kerül, iszonyú rövid idő alatt kikel önmagából és kegyetlenné válik. Ivánnal is ez történt. A jelenben csendes, minden feszültséget elnyomó házmester visszatért állatisas ösztöneihez, olyannyira, hogy cárnéját meggyilkolta (Sodró Eliza)

Mikor már végleg nem tudjuk hogy most hol is tart a cselekmény, megint Tyimo, a feltaláló szobájában vagyunk, aki alszik. Hazaér a felesége, aki egy konszolidált hölgy, aki féltő szeretettel keltegeti urát, hogy már megint elaludt, és a találmánya az agyára fog menni. Kétségbeesetten szalad be a szobába Iván felesége ULJANA DJUMÁLNA HÁZMESTERNÉ (Martin Márta ) hogy a férjét mintha elnyelte volna a föld…Majd Tyimo űrruhában átsétál a végtelenbe.

A társasházi Science-Fictiont Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és az eredeti Bulgakov darabot Vécsei H. Miklós hozta ebbe a formába. A bemutató 2016. október 16-án volt, remélem még sokáig repertoárban marad! Iszonyú nehéz lehet ezt színészként játszani, hisz annyira összehangolt a hangi, képi és fényvilág...Nagy köszönet a csapatnak azért, hogy két órára Tyimo-val szárnyalhatott a képzeletünk a képtelen valóságban. Plusz pont a Makita fúrógépért :)

Kép: Saját forrás

Ebben a darabban az a legzseniálisabb, hogy nincs időd agyalni azon, hogy amit látsz és hallasz hova rakd, mert annyira pörgősen következnek az események egymás után, hogy köpni nyelni nem tudsz. Ahogy a hölgy sem tudott reagálni az élő darabban elkövetett táskalopásra, de azért összenéztünk, hogy „Mivaaaannnn?!”. Azt már megszoktam hogy L’art pour L’art-on a közönség folyamatos inzultusoknak van kitéve, nade máshol is? (nem éreztem úgy, hogy inzultusnak vagyok kitéve.)

Szó se róla a szürrealitás csúcsa, mikor kiszólnak  a közönségbe egy nem odaillő szituációban, vagy megjelenik egy forgatócsoport egy durva jelenet kellős közepén. Ez is mind azért van, hogy ne legyen idő agyalni! Ami lássuk be néha kell.

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Üzenet

Jönnek az esték, de úgy érzem minden nap vasárnap este van. Olyan vasárnap esték, mikor elmentél Külföldiába dolgozni. Tudom, hogy ez egy döntés volt, hogy megélhessünk, de annak is a döntése volt, hogy apa nélkül nőjünk fel. Igen, mert hétvégi apu voltál. Azt hogy mennyire tiszteltelek, szerettelek, felnéztem rád, mindig boldogan vártuk a pénteket, nagyrészt anyunak köszönhetjük. Igen, ez a csodás teremtés ilyen képet festett le a gyerekeinek arról az emberről, aki a legjobban hiányzott a mindennapjaikból.

Nem voltál ott mikor lázas voltam, vagy az influenzától belehánytam a húgaim játék dobozába. Nem voltál ott, mikor álomba sírtam magam, hogy megint kiutaztál, nem voltál ott mikor elballagtam nyolcadikból, és most se vagy itt, és már régóta kizártál minket a szívedből.

Redőnyszerelés, 12-es villáskulcs VW Bogár, lakásfelújítás. Ezeket az emlékeket és a sok tudást, a gyakorlatiasságot amit tanultam tőled, köszönöm. Bánom, hogy ezt a talpraesettséget és kreativitást jelen élethelyzetedre nem tudtad, vagy nem is akarod átültetni. Példakép voltál, egy sziklaszirád apakép, aki tiszteli szereti a feleségét és soha nem tudná becsapni. Most se az a baj, hogy más útra akarsz lépni, hanem hogy ezt csak azokkal nem közölted, akik elvileg a legközelebb állnak hozzád. 

Sunyiság, átverés, kihasználás. Soha életemben nem hittem volna, hogy az én Édesapukámről ilyeneket fogok gondolni a tettei alapján. És igen, a tettek határozzák meg az embert, nem a szavak. Úgy érzetem a mi kapcsolatunk is a tettekből szövődik, ahogy együtt horgásztunk, autót szereltünk vagy klímát vagy akár egy polcot, vagy ahogy néztem ahogy vágod a tüzifát. Hol vannak most is ezek a tettek? Hová lettél?

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Mennyországi morgás

Ma Hádészka végleg elaludt, remélem már a Mennyországban terrorozál mindenkit.


Tegnap volt számomra az igazi búcsú (itt olvasható), de csak ma realizálódott, hogy innentől az emlékeimben él tovább.


Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Hozzá lehet szokni a halálhoz?

A bennem élő gyerek jelenleg toporzékol, hisztizik és lázad. Lázad az elmúlás miatt, igazságtalannak érzi a létjogosultságát. Nem érti miért kell megtörténnie. A bennem lévő gyerek most nagyon erős, olyannyira, hogy könnyek formájában kitör belőlem. Az agyam tudja, hogy a halál létezik, az élet velejárója, és minden elmúlik egyszer.

Hádészkától tegnap a család elbúcsúzott. Egyik se jó. Ha tudod mikor van itt a búcsú ideje fáj tudni, hogy már csak egy napja van hátra, utána örök álomra szenderül. Ha nem tudsz elbúcsúzni, kínzod magad, hogy nem tudtál elköszönni.

A bennem élő gyerek most torka szakadtából kiabál, és már nyúlna a telefonért, hogy minden áron megakadályozza, Hádész holnapi örök álomra szenderülését. A felnőtt agyam tudja, hogy ez a helyes döntés, tudja, hogy jobb békében elmenni. De akkoris, dübörög bennem az igazságtalanság érzése.

Hádikát először 2000. októberében láttam, esztergomi barátaink kiskutyájának egyetlen fiaként. Elfért egy kezemben. Kapcsolatunkat rögvest megpecsételte, belekakilt a tenyerembe. Kis puha fekete maszat volt, babakutya illattal. Mikor megtudtuk, hogy ő a miénk lesz, felhőtlen boldogságot éreztem. A kocsiban végig ölelgettem, míg hazafele jöttünk, húgaim nem tudtak erről, egyszercsak megjelentünk odahaza, Vele.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy makulátlan kutyus, elég nagy rosszcsont. (de ezen nem lepődük meg, a kutya tükre gazdáinak). Mindig eszembe jut, hogy a mellkasomon fekve szuszog, míg irodalmat tanulok a gimis felelésre, majd mikor értettségire készülök, csak ő volt az aki zavarhatott, bejött napozni a szőnyegemre. Az államvizsgáim alatt is velem tanult, sőt, életem összes szerelmét is ismeri.

Az eddigi életem felének részese volt. Pont annyit volt velem, mint nélkülem.

Imádom hallani cicergő körmeit a parkettán, ahogy közeledik. Imádom, ahogy a lélegzésből megérzi, hogy ébren vagyunk, és jön üdvözölni, imádom, hogy rossz, imádom ahogy szétrágja a pulcsim, ahogy megeszi orvul a húgaim szülinapi tortáját, meg az ezrest amit elől hagytunk. Imádom, mikor mellém bújik, imádom ahogy játszik az első hóval. Ahogy ázott kutya, kis csoffadt bogyóka. Nem lehet mellette banánt enni, mert apu csak megtöri a héját settenkedve, Hádész már vigyázban ülve várja a falatot. Imádom, hogy megvár minket kilógatott lábán ülve a telek kapuban, mikor véletlen ottfelejtjük, imádom, hogy egy éjszakát bóklál az erdőben. Imádom, hogy feltétel nélkül szeret minket. Igen, minden jelenben, mert ezek az emlékek bennem élnek, és vannak örökre.

Hádész, Hádészka, Hádi, Hádi-bádi, Hádi-mádi Hádreszito, Bogyó, Bogyóka, Nyuszi, Nyuszibogyó. A sok becenév egyet jelent örökre nekünk, A KUTYÁT. A családtagot, akitől el kell búcsúzni, már most hiányzik. Itt van a búcsú ideje.

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Volt előtti szépülés és T25

Hugi ma átjött, hogy befesse a hajam, hogy igazán csini lehessek a Volton. De előtte edzettem, T25-t, amit végignézett, és olyannyira megtetszett neki, hogy elkérte az edzés videókat, és ő is kipróbálta! Hirdetem az igét ;)

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Van koszorúslány ruhánk!!!!

Olyan amilyet megálmodtuuuunk!!! Gyönyörűűűűűűű!




Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Hugik szülinapi ünneplődés

Kicsit előre ittunk a medve bőrére, de a buli azért eltartott az Az Éj fején túl is. Előtte menyasszonyhuginak voltunk ruhapróbán, és csodával határos módon megvásároltuk másik hugival az egységes koszorúslányruhánkat. (köszi Ázsia center) de mindezt,csak másnap tudtuk felfogni.

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Hugi esküvő helyszínszemle

Ma megnéztük az esküvői helyszínt, és elrendeztük a termet, kész lett az ülésrend! Juhúúúúú. Igaz koszorúslány ruha még nincs.....


Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Családi grillparti

Jóidő grillezés, barátozás, családozás. Este meg BL döntő nézés a kertben. Bár készültem Juve baseball sapkával, nem hoztam szerencsét :(






Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Családi kertiparti

Nagymamám szülinapját ültük, kertben, salátával ping-ponggal és áfonyalikőrrel. Észre se vettük és hipp-hopp este lett. Nagyon jó volt!

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Szülinapi rajtaütés

Szülinapi rajtaütésben részesítettük párom nővérét. Tegnap nem sikerült a terv, mert nagyon tanult vizsgájára. Volt pizza meg torta meg jéger :)

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Nagymama köszöntő

Ma van születésnapja egyik nagymamámnak. Igaz hétvégén lesz a banzáj, de azért örült, hogy felhívtam! :)

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Nosztalgiás banános Minion tic-tac

Ki emlékszik erre?

Ez a könyv zseniális. És egyben undorító :D Arról szól, hogy milyen féle szagokkal és illatokkal találkozhatunk. Képekkel vannak illusztrálva, és most jön a  lényeg! Néhány oldal szagosítótt. Meg kell dörzsölni és a csokinak csoki illata lesz meg hasonlók.

Kaptam ajándéka meglepetésből kedves volt kolleginámtól (akivel már azóta barátok lehetünk mióta már csak ex :D ) Minionos tic-tac-ot, banán ízű. Olyan íze van, mint az Űrhajó az orrbolygóról-ban a banános dörzsölős rész szaga. Zseniális.

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Mikróssüti és hugisnap

Ma kipróbáltam a csoda mikrós sütit, hugit megleptem vele reggelire. És utána irány Ázsia Center és nagyteszkó! Nézelődésre fel!

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Még egy ruhapróba

Hugi menyasszony, és az általa kiválasztott hat ruhát felvette újra, és megtetszett neki egy hetedik. Lehet ő lesz az igazi? ;)

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Anyáknapi meglepi

Édesanyukánkat megleptünk, jött haza vidéákről vonattal, és elémentünk, hazavittük. Pedig nem volt megbeszélve. És még isteni sajttortát is kapott, ami ugye hagyomány, de most újítottam a recpeten, a pécsi sajttorta mintájára :) Itt lehet majd bővebben olvasni róla. Ajándékot is kapott, egy Malát, amit én készítettem kiégethetős gyurmából. örült neki nagyon!

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Spontántesósrandi@Művészmozi

Begyűltünk mind a hárman, mókázás felsőfokon. Közös 3-as szelfi is volt. Hihi

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Tesósnap

Ma nagyon jó napunk volt. Kisebbik húgommal voltunk "vásárolgatni". Igaz, hogy turkálóban (Háda), ahol csak kincsekre bukkantunk, majd kávéztünk Köki tetőteraszton, meg libikókáztunk. Hiányzott már és nagyon jól éreztük magunkat!

Napi boldogság - Nagy családi összeröff és Quimby

Nagymamám összetrombitálta a famíliát, kertiparti náluk. Majdnem mindenki ott volt, aki a szűk család része, sőt másik nagyim is meg lett hívva. Jól mulattunk, nagyon finomakat ettünk, és mindenki örült  a másiknak.

Ha mindez nem lett volna elég, elmentünk  ma a Budapest Parkba, Quimby évadzáró koncertre, ami szintén, mint mindig remekül sikerült!