Mennyországi morgás

Ma Hádészka végleg elaludt, remélem már a Mennyországban terrorozál mindenkit.


Tegnap volt számomra az igazi búcsú (itt olvasható), de csak ma realizálódott, hogy innentől az emlékeimben él tovább.


Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Hozzá lehet szokni a halálhoz?

A bennem élő gyerek jelenleg toporzékol, hisztizik és lázad. Lázad az elmúlás miatt, igazságtalannak érzi a létjogosultságát. Nem érti miért kell megtörténnie. A bennem lévő gyerek most nagyon erős, olyannyira, hogy könnyek formájában kitör belőlem. Az agyam tudja, hogy a halál létezik, az élet velejárója, és minden elmúlik egyszer.

Hádészkától tegnap a család elbúcsúzott. Egyik se jó. Ha tudod mikor van itt a búcsú ideje fáj tudni, hogy már csak egy napja van hátra, utána örök álomra szenderül. Ha nem tudsz elbúcsúzni, kínzod magad, hogy nem tudtál elköszönni.

A bennem élő gyerek most torka szakadtából kiabál, és már nyúlna a telefonért, hogy minden áron megakadályozza, Hádész holnapi örök álomra szenderülését. A felnőtt agyam tudja, hogy ez a helyes döntés, tudja, hogy jobb békében elmenni. De akkoris, dübörög bennem az igazságtalanság érzése.

Hádikát először 2000. októberében láttam, esztergomi barátaink kiskutyájának egyetlen fiaként. Elfért egy kezemben. Kapcsolatunkat rögvest megpecsételte, belekakilt a tenyerembe. Kis puha fekete maszat volt, babakutya illattal. Mikor megtudtuk, hogy ő a miénk lesz, felhőtlen boldogságot éreztem. A kocsiban végig ölelgettem, míg hazafele jöttünk, húgaim nem tudtak erről, egyszercsak megjelentünk odahaza, Vele.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy makulátlan kutyus, elég nagy rosszcsont. (de ezen nem lepődük meg, a kutya tükre gazdáinak). Mindig eszembe jut, hogy a mellkasomon fekve szuszog, míg irodalmat tanulok a gimis felelésre, majd mikor értettségire készülök, csak ő volt az aki zavarhatott, bejött napozni a szőnyegemre. Az államvizsgáim alatt is velem tanult, sőt, életem összes szerelmét is ismeri.

Az eddigi életem felének részese volt. Pont annyit volt velem, mint nélkülem.

Imádom hallani cicergő körmeit a parkettán, ahogy közeledik. Imádom, ahogy a lélegzésből megérzi, hogy ébren vagyunk, és jön üdvözölni, imádom, hogy rossz, imádom ahogy szétrágja a pulcsim, ahogy megeszi orvul a húgaim szülinapi tortáját, meg az ezrest amit elől hagytunk. Imádom, mikor mellém bújik, imádom ahogy játszik az első hóval. Ahogy ázott kutya, kis csoffadt bogyóka. Nem lehet mellette banánt enni, mert apu csak megtöri a héját settenkedve, Hádész már vigyázban ülve várja a falatot. Imádom, hogy megvár minket kilógatott lábán ülve a telek kapuban, mikor véletlen ottfelejtjük, imádom, hogy egy éjszakát bóklál az erdőben. Imádom, hogy feltétel nélkül szeret minket. Igen, minden jelenben, mert ezek az emlékek bennem élnek, és vannak örökre.

Hádész, Hádészka, Hádi, Hádi-bádi, Hádi-mádi Hádreszito, Bogyó, Bogyóka, Nyuszi, Nyuszibogyó. A sok becenév egyet jelent örökre nekünk, A KUTYÁT. A családtagot, akitől el kell búcsúzni, már most hiányzik. Itt van a búcsú ideje.

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - A mi kis Hádészkánk

Anyuék a hétvégére elutaztak, így felosztottuk hármunk között a kutyaszittelést. Volt már ilyen :) Hádészka, a kisöreg, 15 évesen is úgy tudott nekünk örülni. Le van fogyva, az igaz, már hallani is alig hall, és dülöngélve jár-kel. Olyan könnyű a teste, mintha már csak egy kis lélek lenne. El is neveztük "Büdösbogár Léleklufi"-nak.

De még mindig annyira szeretetreméltó, és ölelgetnivaló, mint mikor először a kezemben volt születése (2000.10.04) után pár nappal, Azt a fotót elő kell keressem....

Mindig a mi kis Hádészkánk marad :)

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Óriáskutyák

Ismét meglátogattuk a Veli Bej-t, de most kollégákkal. Feltöltődve, kivirulva mentünk hazafele, amikoris a villamospótló buszon kettő óriási de annál aranyosabb kutát láttunk. Hatalmas macik voltak, kedves pofával. Annyira meg akartam őket dögönyözni.

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Hádészka pisiltetés és tejfakasztás

A mai nap meglehetősen eseménydússág nőtte ki magát. Mentünk Hádészkát pisiltetni, mert anyuék elutaztak, és mentünk kutyaszittelni. És megszületett jóbarátunk kisfia is, így menni "kellett" inni, hogy legyen neki elég tejecske. Megtettük, amit megkívánt a feladat, fakadjon a tej! :)

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Kutyagondolat a tudatalattiban

A tegnapi illatos úti látogatásunk nagy hatással volt rám. Ma linkeltem páromnak egy kölyökkutyát, hogy fogadjuk örökbe, ő meg visszalinkelte nekem Bogyót. Ezekszerint őt is megérintette a tegnap. Folyamatosan a kutyakérdés jár a fejemben.

És 100%-os lett a német szóbeli modulzáróm. khm...

Napi boldogság - Illatos út

Ma kollégáimmal elmentünk az Illatos útra, Az Ebtelepre. Kinéztek egy kiskutyát, akit még nem lehet elhozni, de előzetesen meg akarták nézni. Mi is mentünk, és vittünk ajándékba egy szivacsot, hátha jó lesz a kutyiknak. Volt egy kiskutya, Bogyó, akit mindenki simogatott, párom meg csak távolról nézte. Ez a kiskutya folyamatosan fixírozta páromat, le se vette róla a szemét. Kinézte magának. Ez olyan pillanat volt, ami a filmekben, kinézték egymást maguknak.