A Napi boldogságom egyértelműen az volt, hogy felülkerekedtem önmagamon. Amikor azt mondom, hogy masszív allergiás roham, azt a gyakorló allergiások tudják milyen. Mikor a torkod, szemed füled egyszerre kezd el viszketni és kaparni, nem is tudod, hogy éppen mi hozna enyhülést.
Ez is olyan volt, mint mindegyik másik pánikroham. A semmiből, egyszerre orvul lecsap. Nyilván azért történt, mert még mindig nem sikerül kényszerességmentesen élni az életem. (Nagyon szuper és sikeres vásárláson voltunk túl, jó sokat költöttünk, de csak olyan dolgokra, amit használunk is. Sportszerek, mivl minden nap edzem, ezért szükségesek.) Megint az van, hogy költöttem magamra, és azonnal bekapcsolt a lelkiismeret furdalás a tudatalattimban. Mert tudatosan azt mondtam magamnak, hogy megérdemlem ezeket a dolgokat. De mint minden "rendes" pánik, itt is utat tört magának.
Jajj, viszket a szemem...biztos belement valani, megesik, elmúlik...de nem múlik ajjajj...Kezdődik a torokkaparás. Jajj nemár, attól még mindig tökre félek....de miért félek, máskor is volt ilyen...jajj de szar, nem akar elmúlni...jó csináljunk mást, kimosom az új cuccaim...már a mosógépbe rámolás, hoppá fulladásérzet.....Torokkaparás fulladásérzet remek páros, a "kedvencem"....rettegek, nehogy rosszabb legyen. Basszus, már viszket is a torkom...meg a szemem. köhögök is!!! Segítséééég, roham...áááááá neeeeeeee, nem bírok ellenállni, jön a pánik. Gyorsan, allergiagyógyszer, gyorsan, dejó megtaláltam a tablettát....de ettől se jobb, kell egy calcium pezsgőtabletta is. Nincs a fiókban.....a szekrényben sincs...tudom hogy van itthon...de hol??? KERÜLJÖN MÁR ELŐ!!! megőrülök, félek......jaj a táskámban van, megvan. Gyorsan oldódj már a vízben, inni, inni...torkom még mindig kapar..nem jobb...húú, lehet gyomorsav mar???? akkor enni kellene valamit....mi van itthon??? kenyér! nem eszem lisztet, de most lehet jó lenne felszívná a savat...vajba mártogatom, hátha bevonatot képez a torkomon és könnyebb lesz a nyelés, jajj még mindig köhögök.....ettem Jó. Bevettem a gyógyszert, ettem is....miért nem múlik már el????!! Edzeni akartam itthon egyedül, de most nem merek egyedül lenni, félek!!! Elmegyek párommal teniszezni, és ülök a kispadon, az is jobb annál, minthoigy itthon egyedül rettegjek. Nagyobb próbatétel lenne itthon maradni...de nem merek, ehhez nekem nincs erőm most.....felöltözök tesicuccba, igen, veszem már fel....de el merek indulni? mIndegy csak történjen már valami!!!! elindultam. "
No, ez most ilyen volt. már látom mit kellett volna máshogy csinálnom, de amikor "helyzet" van, nem mindig jut el az agyig az információ.
Amit máshogy csinálok ezután:
- Megengedem magamnak, hogy örüljek.
- Megpróbálok hamarabb megnyugodni
- Megpróbálom nem belelovallni magam még jobban
- eszeme juttatom a villámrelaxációt (mondjuk elmentem sportolni)
Amit jól csináltam
- A sport, a mozgás: stressz oldásban segít, elterelő hadműveletnek kiváló. Tudományosan bizonyított, hogy az agy nem tud egyszerre a stresszelésre és az intenzív mozgásra figyelni.
- Túlléptem a félelmeimen: jó, hogy elindultam otthonról!
- Sportoltam
Az edzés után kutya bajom nem volt,...pár szúnyog megcsípett, de az elmúlik, mint a pánikroham is!
Voltatok hasonló helyzetben?
Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése