2015. szeptember 9., szerda

Aggódás, féltés, átérzés, félelem.

Aggódás, féltés, átérzés, félelem.

A félelem a legrosszabb. Mert mitől félünk? Az ismeretlentől, a bizonytalanságtól. A lehetőségek hiányától, amit a sűrű „félelem ködön” át nem láthatunk.  Szeretném azt hinni, hogy mindig van lehetőségünk, legalább arra, hogy válasszunk. Az már valami, abba bele lehet kapaszkodni. 

A félelem után a tehetetlenség a második legrosszabb, ami fojtogat, megbénít és elveszi az utolsó csepp életkedved is, és mindenedet átjáró szomorúsággal tölt fel . Főleg ha aggódással és féltéssel társul, az ám a pokoli kombináció… Sírnál, de nem tudsz, mondanád de nem jön szó a szádra, feloldanád, de pontosan nem is tudod, hogy mit.


Sok lecke áll még előttem, mind önismeret mind mások támogatása terén. Nagyon nagy hatással vannak rám sorsok, érzelmek, helyzetek, főleg, ha ez hozzám szorosan közelállókkal történik. Átérzem a kétségbeesést, a tehetetlenséget, a dühöt, de legfőképp a félelmet.  Ami ott van a tekintetben és minden rezdülésben.

Mi segít ilyenkor? Nevetés? Végtelen optimizmus? Jótanácsok? Egy ölelés?
Vagy csak meg kell élni a mélységeket, hagyni kell hogy Pánikba Essünk, hogy helyre tudjuk tenni a lelkünket, és eljussunk oda, hogy dönthessünk, melyik utat választom tovább?




Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése