Brüsszeli látnivalók 1. felvonás avagy a "lopott" város

Már a mai Napi boldogságomban leírtam pár dolgot, hogy mit is lehet itt valójában csinálni. De inkább kezdjük a mai nap legelején.

Koránkelés, reptérre menés, becsekkolás, levetkőzés, várakozás, reülés - közben alvás- és már itt is vagyunk!

Szerencsére nagyon jól ki volt táblázva minden, így könnyen megtaláltuk a zöld 12-es buszt, ami berepített minket a belvárosba, olyan megállókon keresztül, mint NATO, Da Vinci (itt van Dechatlon!). Mi a Diamant-ig mentünk, mert innen mindösszesen 10 perc sétára dolgozik a szállásadónk Moriss. (Airbnb-n keresztül találtuk, elég jutányos áron, így lecsaptunk a kiadó szobájára) Szóval találkoztunk Morissal, aki nem volt túlságosan szívbajos, mosolyogva átnyújtotta lakásának kulcsait, majd elmesélte melyik kulcs mire való, majd utunkra engedett bennünnket. Én csak néztem nagy szemekkel, hogy "he?!" ez ennyi volt? (Mondjuk mit vártam...az Airbnb regisztrációhoz és foglaláshoz már csak a lábméretünket nem kellett megadni, egyéb más adatokat, mint bescannelt útlevél, bankkátyaszám mellett) 

Kezünkben a kulccsal és a Google Maps-szel nekiindultunk, hogy megleljük a 6 percre lévő lakáskát. Az utca ahol sétáltunk nagyon kis aranyos, minden kapualjban volt valami apró furcsaság. Például cserepekből kirakott mozaik, tűzzománcos házszámok, a betondzsungelből kinövő fa...

És elérkeztünk lassan a célunkhoz. Mikor benyitottunk a házba, azt hittük, hogy ez most valami vicc. A "lépcsőház" lépcsője körülbelül 50 cm széles...és 77 lépcsőfok után (igen, megszámoltam...) felértünk a 4. emeletre. Ezek után félve nyitottunk be a lakásba, mi van ha itt minden ennyire manó...de kellemes meglepetésünkre, egy tágas rengeteg és óriási ablakokkal teli lakásba léptünk. Moriss a szobánkba kikészítette a törölközőinket, és az életető erőt, a wifi-jének nevét és a jelszavát.

A nagy ijedtségre ledőltünk 1,5 órát szundizni, hogy újult erővel vághassunk neki a sétánknak.

Útközben azon méláztam, hogy ezen a kis folyosón és lépcsőházon keresztül - ha feltesszük azt, hogy minden sorházban ekkora a hely, és ez bebizonyosodott, mert bekukkantottam pár ajtón..- hogyan cipelnek fel egy francia ágyat, vagy kanapét?! Nevettünk, hogy biztos az ablakon! És tényleg...szembejött velünk egy "költözés". 5. emelet, tárva nyitott ablak, ablaknak nekitámasztva egy hatalmas liftes emelőszerkezet. Cseles, nagyon cseles.

Az első sétánk és első benyomások itt olvashatók, de azért azt még kiegészítem :) Gondolom a párizsi terrortámadás óta főleg, de a brüsszeli mindennapokhoz hozzátartozik a talpig felfegyverzett katonák és rendőrök látványa a belvárosban, szinte miden sarkon. Nyugodalmasan sétálgatsz a Parc de Brussels-ben a napsütésben, mikor pár katona átmasíroz előtted. Mondjuk a park egyik oldalán a Brüsszeli Parlament van, a másikon pedig a Royal Palace (ami itt, a londoni Buckingham Palota megfelelője) Ugye??

Képek forrása: Itt és Itt

Nagyjából egy 2 órás random séta alatt megnéztünk majdnem minden brüsszeli látnivalót. A legtöbbet

Képek forrása: Itt és saját forrás

véletlenül sikerült megtalálni a kódorgás közepette és ezért fordulhatott elő, hogy nem láttuk ezen a napon a Pisiló Kisfiút, de erről majd később.

Képek forrása: Itt és itt

Viszont láttunk Notre Dame hasonmást, itt is pózoltunk (igen sültkrumplival) de itt meg kell említeni, hogy ez az építmény a Saint-Michael Katedrális nevet viseli, és létezik egy Notre Dame du Sablon névre hallgató építmény is, ami egy az egyben a Westminster apátság.

A nagy nézelődések közepette jól kifáradtunk (ma kb 8-9 kilómétert sétáltunk), így úgy gondoltuk ideje lehűteni magunkat egy kis sörrel. Miután eddig is a Google Maps-re hallgattunk, ő a Delirium Cafét ajánlotta nekünk, hogy itt igyunk. A hely nagyon hangulatos volt (mondjuk nem olcsó, hisz Brüsszel Váci utcájában voltunk) de azt kell mondjam, megérte, hisz megfelelően elindulhatott az asszimiláció, még csak óvatosban Deliriummal és Kriek-kel :)

Delirium Café-ban

Aztán természetesen "rájöttünk", hogy a helyi ABC-ben a Delhaize-ban, pár Euróért lehet sört venni, és nagyon nagy a választék. Be is vásároltunk, hogy legyen elég vacsorára és másnap reggelire is. Ugyebár :) Igyekeztünk a helyi kézműves sörök közül is válogatni, hisz ezeket tuti nem tudjuk megvásárolni itthon.

Fáradtan de boldogan tettük el magunkat holnapra, hisz holnap nagy nap! Muse koncert és a látnivalók folytatódnak a 2. felvonással :) !

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!