Forrás: itt
Én a hepi plészemen akarok maradni, és a mai nap hírétől szomorúság helyett inkább arra gondolok mennyire is szeretem őt. Gyerekként meghatározó élmény volt nekem a notthingami bíró szerepében (ekkor hat éves voltam, úgy néztük a Robn Hood-ot, hogy anyukám felolvasta nekem a feliratot). Mindenkit lejátszott ebben a filmben, nem csoda, hogy már gyerekként elkezdtem rajongani érte. Azért bevallom, eléggé féltem a boszorkánytól....
Onnan nem volt kérdés, követem és szeretem minden szerepét. (Igen jelenben, mert ez így van/volt/lesz). Önző módon azt sajnálom, immáron minden esélyem elszállt, hogy láthassam élőben, színházban.
Csak hálásak lehetünk a sorsnak, hogy ennyi filmben láthattuk, ezek az élmények örökre megmaradnak.
Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése