Járunk ugye jógaórára Anyuval. A gyakorlas öröme szinte már elég is egy vagy több napi boldogsághoz..:) nade amikor szembesülsz embertársaid odafigyelésével...az igazán jól esik. Adott egy jógatárs, akivel látásból ismerjük egymást, de sose váltottunk túl sok szót. Az öltözőben, mint mindig most is szinte mi voltunk az utolsók, és közben Anyuval eszmét cseréltünk a világunk dolgairól. Amikor elköszöntünk, az utolsó készülődőtől, ez a lány mosolyogva odafordult hozzánk és kedvesen ezt mondta : "Olyan aranyosan beszélgettek mindig egymással, már megfigyeltem" annyira örültem ennek, hogy megköszöntem Neki, hogy ezt megosztotta. Én is megosztom, mert fontos tudni, hogy ilyen apró megjegyzések is mekkora örömöt szerezhetnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése