Ez a sztori is úgy kezdődik, mint bármelyik másik...mikor egyszer úgy berúgtam...! Ugyebár a rendes lányok sose csinálnak ilyet, nekem is csak mesélték ;)
Szóval adott egy este a régmúltban, főiskolás években. Barátnémmal a következőket fogyasztottuk. Fejenként, 3 dl Becherovka (amiből amúgy csillagos ötös házidolgozatot írtam!), 4 dl vodka, pár üveg sör, pezsgő és az, amit nem kellett volna Vilmoskörte pálinka, a bolti. Na az minden csak nem pálinka (mert azt bírja a szervezetem), hanem aromával dúsított szeszesital. Az aroma annyira nem tetszett az én hasamnak, úgyhogy gondolta jobb, ha menten távozásra bírja Vilmoskát. Olyan jó élmény volt ez nekem, hogy 2003 óta nem tudtam semmiféle körte illat/ szag / aroma / gondolat közelében megmaradnom rosszullét nélkül.
Máig.
Kedves kolléga a céges csapatépítő osztálykirándulásra hozott otthonról jóféle házit. Körtét. Mi meg, mint a rendes és felkészült alkoholt kedvelő teremtmények, hoztuk az úti bárkészletünket (műanyag felespoharak, és filctoll) Ha ezen dolgokat így egybegyűrjuk, kijön az, hogy míg leértünk a helyszínre, legalább nyolcszor koccintottunk. És csodák csodájára, semmi baja nem volt a szervezetemnek. Ebből látszik, hogy válogatós vagyok, és csak a jót iszom meg! Nagy ünnep és büszkeség volt ez a számomra, ismét tudok körtés dolgokat enni/inni!!! Köszi Ati! <3
Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése