2018.02.12 Oslo, bármelyik belváros lehetne - Avagy napló helyett Part 5.

Eddig minden napunk más volt. Első nap hajókázás Oscarsborg szigetére, szélviharban szigetjárás és életveszélyes hullámok közeppette leugrás a hajóról. Második nap a Verdens Ende szikláin mászkálás, harmadik nap meg természetjárás és hósüppedés. Itt volt az ideje hogy megjárassuk magunkat Oslóban is.

Kép: Saját fotó

Osló drága, nagyon drága, majdnem a világ legdrágább városa. Nem nagyon terveztünk semmi extrát, tudom, hogy vannak itt remek múzeumok (mint a Fram Múzeum, aminek kintről fura alakja van, mert be kellett ide férjen az a hajó), ennek ellenére mi inkább a sétálás mellett döntöttünk. Vityó megmutatta nekünk a Frogner Parkot. Oslo legnagyobb parkját, ami igazán gyönyörű, tágas park és szép kis sétálási lehetőséget adott számunkra. Van itt tó is, szép fák és rengeteg hó (természetesen)

Kép: Saját fotó

Húgom mondta, hogy hogyhogy nem fotóztunk egy hóembert sem az ittlétünk alatt...hááát, mert nem annyira láttunk. Ez lehet itt már nem menő, mert a hó olyan természetes, mint levegőt venni. De azért kiszűrtunk egy hóembert, aki szinte beleolvadt a  környezetébe. Igen, ott van jobbra az a kis hóember :)

Fotó: Saját fotó

Na ez volt a szép rész, most megrázó képsorok következnek. Ez a park nemcsak a tágas tereiről és a szép környezetről híres, hanem a szobrairól is, amik laknak benne. A szobrokat amit Gustav Vigeland követett el.

Először nem értettem, és utána sem. Szinte örültem, hogy a jótékony hótakaró kicenzúrázza a látványt. Végig borzalmas érzés kerülgetett, amit nem tudtam hova tenni. Egyszerűen nem volt jó ránézni ezekre a szobrokra.  Több részre lehet őket osztani. Van az Élet kereke, a Monolith és a Híd..

Kép: Saját fotó

Orwell-i 1984 hangulata volt mindnek és tényleg furák voltak! Izgalmas kalandvetítés!!! Itt a bal oldali képen egy olyan férfi látható aki éppen focizni készül a gyerekével, mindenki örüljenek. A másik hármat meg négy irányba dobja el. Balra meg az egyik leghíresebb szobra látható, a Dühös fiú címel. Hát nem megkapó?

Kicsit az volt az érzésem, csak én nem értem, és bevallom ez nagy lelkiismeret furdalást okozott számomra. Én, aki szereti a művészetet, bántott hogy utálom a szobrokat. Mondom, oké, utánaolvasok, hátha megértem.

Kép: Saját fotó

Kép: Lelkek folyója a
Herkules c. rajzfilmből  (forrás Itt )

Mint megtudtam a szobrok az Élet állandó körforgását mutatják be. Azért találtam olyat is ami lenyűgözött. Pl. a Monolith , ami egy 14,12 m magas oszlopszobor, az egyetlen darabból áll, azért ezt így megoldani elég menő. (mellesleg borzalmas látvány, hogy egymáson kapaszkodnak fel az alakok, mint a Herkules rajzfilmen a Lelkek folyója). Igaziból a Menny fele kapaszkodnak.

Fun Fact, Gustav Vigeland volt, aki a Béke Nóbel Díj medált tervezte! És akinek ez nem lett volna elég, az ÖSSZES szobor megtekinthető a Vigeland Múzeumban. Csudás.

Kép: saját fotó

A park után elmentünk a helyi Váci utcába sétálgatni, egyrészt, mert illik megtekinteni a fővárost, másrészt, meg kellett szerezni képeslapot.

Kép: Saját fotó

Kép: Saját fotó

Képeslap küldés nélkül nem mehetek haza. Hagyomány nálam, bárhova megyek, ahol még nem jártam, küldök lapot a családnak és a szűk baráti körnek. (vásárfia helyett) Végülis nem volt nehéz dolgunk, mert jó sok Troll bolt volt, ahol lehetett szuveníreket kapni. El is csábultam saját résre egy szarvasos mintás vászonszatyorra, mert ez jár :)

Kép Saját forrás

A Váci utcában találkoztunk bolttal, aminek a neve Eger és egy másikkal aminek Volt. Szerencsére mindjárt itt a Volt fesztivál és ez a gondolat felmelegített minket, meg a kávé amit ittunk a Bit Unionban.

Elég modern kávézó volt, streetfood jelleggel. A mosdóban picit meglepődtünk. A wc olyan volt mint egy fekete trón, és a csap nem a mosdókagylóból jött ki, hanem a plafonból, és a víz egy csövön, fenntről folyt.

Kép: Saját fotó

Megnéztük a Grand Hotelt, ami Osló legfancybb szállodája, de ezt csakis és kizárólag azért tettük, mert az egyik német kollegánk mesélt róla egy andekdotát, és neki küldtük a fényképet, hoyg "hehehe, itt vagyunk". Sétálás közben láttuk a könyvtárat, a Városházát, hazafele az autóból még megnéztük az Oslo-i erődot a kikötővel.

Mondhatni a lehetőségeinkhez képest kimakszoltuk Oslót. Őszintén szólva az előző napjainkat jobban élveztem, mert a város maga olyan volt, mint bármelyik másik. Nem volt egyedi jellege ami megfogott volna, azért Brüsszelnél sokkal, sokkal jobban tetszett! Hiányzott a friss levegő, a természeti szépségek.  Persze nem bántuk meg, hogy itt is jártunk.

Kép: Saját fotó

Kifáradtan és több, mint 12 ezer lépéssel a hátunk mögött visszatértünk Drobak mellé a farmra, hogy utolsó esténket eltöltsük. Megint fincsi kacsát ettünk, de most a combját, utána megírtam a képeslapokat és társasoztunk.

Magyar babos memőriajátékoztunk és Dixit-eztünk, ami nekem nagyon kellett, hogy megfelelően feldolgozásra kerülhetett a Vigeland szoborpark okozta sokk.


Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!