Az uszodás eset után, eléggé megreccsentem lelkileg, nem tudtam hová tenni a történéseket, nem értettem mi volt ez és miért. Próbáltam nem tulajdonítani ennek túl nagy jelentősséget, de ugyanakkor teljes mértékig rajtam volt a félelem, hogy nekem most allergiás rohamom volt. Azóta (a mai napig is, erről még nem tudtam leszokni) hordozok magammal vizet, ha megint rámjön a torokkaparás, legalább inni tudjak, vagy bevenni Calciumot.
Mindenesetre megpróbáltam visszatérni a régi kerékvágásba, az első két nap nem ment könnyen, mert mindig véltem felfedezni valamiféle kaparó és torokszűkülő érzést. Mint minden "rendes" ember ezt is elnyomtam magamban, hogy itt biztos semmi gond nincsen...
Aztán ez történt:
"...már rég találkozztam barátnőmmel, nagyon várom a találkozót. Megbeszéltük, hogy megyünk egy mekibe, ott randizunk, még odajön egy barátnőnk, aki a környéken dolgozik. El is indulok, kész van minden. Megérkezek a mekibe, jót beszélgetek a lányokkal. Aki dolgozásból jött ki egy kávéra ő vissza is ment. Kettesben maradtunk. Beszélgetünk, elmesélem az uszodai élményt, ő próbál megérteni. Éppen csavaros vanília fagyit eszem, amikor a nyelvemen érzek egy hajszálhoz hasonló valamit. Mondom is magamnak, hogy tuti lenyeltem valami szöszt. eszem tovább. Az érzés csak nem enged el, egyre erősödik és intenzívebb lesz, és a nyelvem és a nyelőcsövem közti részt valami eszméletlen szárazságérzet keríti hatalmába. Jön egy hőhullám is, hideg verejték jelenik meg a hátamon és kezdek levegő után kapkodni. A szívem egyre hevesebben ver, olyannyira, hogy csak a dobogást hallom a fülemben. Annyit tudok kinyöszörögni a barátnőmnek, hogy rosszul vagyok, és hívni kell a mentőket. Annyi lelki erőm még volt, hogy tárcsázzam a számukat, a diszpécser fel is veszi a telefont, leírom a tüneteimet és kérem jöjjenek ki, érdeklődök, hogy mikorra vannak itt. Nagyon nem kedves a hölgy, mert közölte velem, hogy miután ellátták a sürgősebb eseteket, mint az infarktusosokat, akkor jönnek. egy pillanatig fejbevág a józanság, de ugyanakkor a felháborodás is, mert azt érzem, hogy az én problémám nem fontos, pedig nagyon is az, mert ha ez allergia és záródik a torkom, akkor sietni kell! Lementünk a meki elé, ott várjuk a mentőket. Megérkeznek, egyből vérnyomást mérnek, meg véroxigén szintet. Nem talál semmi rendellenességet, de mondja, hogy nagyon magas a pulzusom, és ha legközelebb ilyen érzésem van, tartsam benn a levegőt picit, mert az optimalizálja a pulzusszámot. Elmennek, és nekem olyan, mintha elfújták volna az egészet. Még mindig nem értek semmit."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése