Reggel, munkába menet még hatással volt rám a csodálatos balatoni hétvégénk, és mondhatni már-már szomorúságba fordult, hogy vége lett, és újra jönnek a hétköznapok. Szaunázással nyitottam az amúgy is 40 fokos reggelt, délután meg rajzóra, tehát millió cucc volt nálam. Metrón meg nuku ülőhely. Egy 70 éves bácsiforma felpattant és mondta, hogy mindenképp üljek le, látja mennyi a csomagom, biztos nehéz. Próbáltam ellenkezni, hogy köszönöm, kibírom, nem is olyan vészes, de ő csak tovább ajánlgatta a helyét. Elfogadtam. Jó volt ülni. Mikor leszálltam megköszöntem neki a lehetőséget. Kedves volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése