Ma a semmiből elkezdett a fülem viszketni. Ott ahol át van fúrva a fülem. Olyan fülbevaló volt benne - mert kiszedtem már- , ami szerintem még nem is volt rajtam. Először csak legyintetni próbáltam, ahogy eddig, a jól bevált módszerrel. Eldöntöttem, nem figyelek. De csak csikiz tovább. Lassan a félelem is eluralkodik rajtam, hogy "mi van, ha allergia?" "most mit vegyek be rá?". Rögtön a csodás gyógyszerbiztonság beidegződés. Lassan jönne az ismerős torokgombóc érzések is. Egy pillanatra eluralkodik rajtam a pánik, ahogy veszem a levegőt és a torkom minden egyes belégzésnél szűkebbnek érzem. Majd behunyom a szemem, veszek egy mély levegőt. Végigfut rajtam a hideg és egyben lever a víz.
Ilyenkor mindig megbeszélem magammal a dolgokat. Most is így van, eldöntöttem, hogy jól VAGYOK. Fontos a jelen időben történő kifejezés. Így könnyebb elhinni. Elterelem a figyelmem, beszélgetek másokkal gyorsan, és egyszer csak azt veszem észre, hogy elmúlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése