Ákos koncert@SZIN 2007.08.26.

Régebbi írásom, első publikálási szárnypróbálhgatásom az Ifinet-nek köszönhetem. Gondoltam itt is megjelenítem, elvégre koncepcióba vág ;) A cikk 2007-es, a múlt keze elnyúl a jelenbe

Vegyük számba a különbségeket. A motíváció minden esetben az, hogy az ember a pénzéért szeretne egy felejthetetlen koncertélményben részt venni. Namost, igen, ezt meg kell fizetni és nem csak a koncertélményt, hanem a szervezettséget is.

Itt Szegeden, minden volt, csak éppen megszervezett bejutás nem. Magára a fesztivál területére, ugye akkor léphet be a kedves látogató, ha kap karszalagot. De ez az elhanyagolható apróság koránsem volt annyira egyszerű, mint amennyire azt elképzeltük. Igaz a kezdés előtt már ott voltunk 4 órával, de ez mit sem számított, mert akkora tömeget dagasztottak fel a lassú beengedéssel, hogy mozdulni nem lehetett. Se annak, aki előrelátó módon interneten vagy más módon megvette a jegyét és csak karszalagra kellett váltani, se annak, aki mint dolgozó vett részt a fesztivál munkálataiban és se azok, akik jegyet szerettek volna menni, vagy éppen sátorral beköltözni. Mindenki csak tömörült,egy kupacban, átláthatatlan sorokban. Ilyen tömeget még a sportszigetes Slipknot koncerten se éltem meg. Hozzá kell tenni, hogy a várakozók türelmesen viselték azt, hogy néha egy egy könyök fél órákat a gyomorszájukban pihent, vagy azt hogy a sok izzadt test egymásnak paszírozódott. Minden elismerésem a nyugodt fesztivállátogatóké. Miután egy biztiőr kerítésen bejutottunk, végre beválthattuk a jegyeinket. Szóval a bejutást sikerült cirka másfél óra alatt letudni, de lehet volt az több is. Ha Ákos brigádjának szervezésében áll egy koncert, ott a bejutás is gördülékeny. 

A fesztiválokhoz képest, rekordlassúsággal tudtunk italhoz jutni, de még szerencse, hogy sikerült laposüvegben becsempészni egy kis pálinkát. Igaz majdnem lebuktunk a beengedő kapunál, mert lássunk csodát, fémdetektorral kutatták át az embereket. De nálunk már feladták a küzdelmet, ha jól sejtem beleuntak a sok acélbetétes bakancsba és szegecses övbe.

A koncert, mint mindenhol itt is a szokásos módon akart kezdődni. Függöny, sötét, intro, Gépszabadság. De jelen esetben a tracklist így alakult: Gépszabadság, Angyali szerető, Anygali szerető, Angyali Szerető, Gépszabadság Angyali szerető, és a többi. Ez az érdekes fordulat némi magyarázatot követel. Eddigi Ákos koncertjeim során egy darab technikai bukfencet nem tapasztaltam, itt most volt. Meg is lepődtünk. Már az első számban, többször bereccsent a mikrofon, néztünk is össze, hogy itt fejek fognak hullani. Angyali szeretőt a fenn említett módon, egymás után háromszor futottak neki, de mindig elszállt a cucc.
Aztán Ákos bekonferálta a 15perces szünetet, mert az egész mindenséget új keverőpultra kellett áthelyezni. Későbbi VIVA-s nyilatkozatából kiderült, (ahol Nine Inch Nails-es pólóban feszített) hogy a kábelek eltörtek, mert egész nap kamionok furikáztak keresztül rajtuk.
Minden elismerés a technikusoké, akik pillanatok (na jó, percek) alatt megoldották a fennakadást, és így újrakezdte Ákos bácsi az egész műsorát.

Mondhatni nagyon jól jártunk, mert a hangulat nem volt fogható egyik koncerthez sem. Bevallom, mikor először szállt el minden, Ákos nagy dühösen levonult, komolyan azt hittem, hogy csomagol és hazamegy. De kijött, és megpróbálta újra, meg újra meg újra, majd az egészet előröl:)
Mindemellett, szokásához híven az égi hatásokkal is tarkította a koncertjét, az eső természetesen eleredt, és gyönyörű fényhatásoknak lehettünk szemtanúi a villámoknak köszönhetően.

Mindenesetre, minden Ákos koncert élményszámba megy, egyik a tökéletessége, másik meg az apró intermezzoknak köszönhetően.

Időutazás vége. Már csak egy kérdés van...mikor megyünk újra Ákos koncertre???
Aréna koncert 2014 beszámoló itt.

További koncertbeszámolók itt.
Kövesd a Ne ess pánikba blogot a Facebookon is!