Idén majdnem lemaradtunk erről az előadásról. Minden évben két ünnep között barátokkal és családdal elmegyünk, és szinte az egész első sort kibéreljük. Van egy közönségszervező ismerősünk, aki ebben segítségünkre van. Idén elfelejtettem neki szólni, hogy foglaljon nekünk jegyet....egyszer csak hív minket, hogy foglalt 10 jegyet, nekünk az első sorba, igaz, nem szóltunk, de minden évben szoktunk menni és úgy gondolta idén is. Igen, akartunk, és milyen jól tettük.
Ennek az előadásnak a bemutatója 2014 tavaszán volt, a rajongók nagy örömére, ugyanis a társulat 2 éve nem jött ki új előadással. Már a bemutatkozó sorok is felkeltik a figyelmet:
Az emberiség létezése óta keresi a világban felbukkanó kérdésekre a válaszokat.
"Mivégre születtünk, és mi történik velünk a halálunk után?
Ki nevet a végén?
Hogy kerül a csizma az asztalra, és miért jó a póknak?
Hány éves a kapitány?
Mennyi a Pi értéke, és vajon mi lesz a L’art pour l’art Társulat legújabb estjének címe?
Rengeteg kérdésre nem leljük a választ, az utolsó kettőre azonban igen: „3,14” és „A postás, aki megeszi a leveleket”.Mindkettőhöz jó szórakozást kívánunk!
Mivel már volt szerencsénk részt venni az előadáson, bizton állíthatom, hogy az összes kérdésre kaptunk választ az előadás során. A végén nyilván mi nevettünk, megtudhattuk, hogy halálunk után nem annyira egyszerű az étkezés, tudjuk hogy az egérpókok imádják a sajtot, és bizony Edebede Bácsi meséje alapján nem is olyan rossz nekik. Ha még kétségünk lenne afelől, hogy hasznos-e nekünk mindezeket megtudni, a következőnek úgyse tud senki ellenállni: Megtudhatjuk, mekkorára tudja niytni a száját egy kígyó! Azaz több kígyó!
Mielőtt bármiféle poéngyilkolásba kezdenék, abba is hagyom, nehogy megsérüljön valaki. Nézze meg mindenki, és örüljenek, örvendezzenek vala neki!
Számunkra mindig is fontos volt a LPL, gimis óraközti szüneteinket megédesítette a Lila liba lemez, testvéreimmel mindig beöltöztünk Besenyő családnak, és a szüleinknek előadtunk egy-egy jelenetet. A Társulat évek óta ugyanazzal a lekesedéssel áll ki estéről estére a közönsége elé, és az első sorban ülésben az a legjobb, hogy közelről figyelhetjük, ők, hogy érzik magukat a színpadon. Hogy nevetnek egymás nyelvbotlásásn "Színped" (Pethő Zsolt), vagy hogy fejelti el Boborján (Dolák-Saly Róbert) a szövegét. Szászi Mónit is (aki az előadásokon mindig a legfegyelmezettebb,) utolérte a nevetőggörcs a Margit-Zigóta jelenetben, és szorgalomból még 50x leírta, hogy "Az anyám nem NOOORMÁLIS" Még szerencsére, egyikók sem az.
Retteghettünk Naftalin Ernőtől, párom a színpadra is felkerült, székrendezőnek, és könnyesre nevethettük magunkat a Költőn (Laár András) és Edebede Bácsi meséjén.
A könynesre nevetést szó szerint kell érteni, még Andrásnak is feltűnt a színpadról, hogy barátnémmel mily hangosan kacagunk, rengeteg kommunikáció volt közöttünk az előadás alatt, és ezzel még jobban magunkénak éreztük az előadást, és a felénk küldött szeretetet. A visszatapsnál András még jó hangos huhogást is kapott tőlünk, amire Robi csúnyán ránknézett, aztán persze elnevette magát.
Köszönjük szépen ezt az elményt, remélem hamarosan újra találkozunk.
A humor tényleg egy olyan nyelv, amin könnyebben el lehet jutni más emberek lelkéig, már aki vevő rá. Gyerekek, nevessünk sokat, mert attól minden könnyebb lesz!
-------------------------------------------------------------------------------------
Kép forrása:http://www.lpl.hu/content/a-postas-aki-megeszi-a-leveleket-2014
Társulat honlapja
Laár András Facebook oldala
Dolák-Saly Róbert Facebook oldala
Szászi Móni és Pethő Zsolt Facebook oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése